Дрянь-песенка,

Együgyű dal

как ай-ай-ай

az én dalom,

нехитрая:

ő fújja ezt:

то боль моя.

a fájdalom.

Azt fújja: jaj,

Она, она

azt súgja: fáj,

в дуду дудит,

a fej, a fog,

утробное:

a szív, a száj.

нутро болит.

Metsz, mint a kés,

szúr, mint a tű,

Кольнет иглой –

oly iszonyú,

поди, достань,

oly egyszerű.

резнет пилой,

Csöpp cérnahang,

страшна, проста.

nyápic zene,

de mintha ég-

Пустяк, пискля,

föld zengene.

тилим-пам-пам,

Sír, mint a víz

и вдруг земля

rí, mint a tűz,

напополам.

trilláz, sziszeg

és csengetyűz.

Водой урчит,

Azt hirdeti,

огнем ревет,

hogy ő is él,

рвет, волочит

és kornyikál,

в коловорот.

és gőgicsél.

Nő és dagad,

То писк, то бас,

ha csenevész,

мол, и она,

s apad, tünik,

не хуже вас –

sosem enyész.

жива, важна.

Most gőztülök,

éppúgy sivít,

И ну жиреть,

most csak csipog,

пока мала,

mint csitri síp.

и ну гореть –

Nem hagyja el,

чур, не дотла!

bármit teszel,

vág, kalapál,

Замрет, начнет,

fúr, vés, reszel.

чуть-чуть дыша,

Bömböl, huhog,

чушь-дудочка

dörög, recseg,

у малыша.

folyton beszél,

locsog, fecseg.

Вдруг – рог, гобой,

Alig virrad,

вбок, вверх да вниз,

már belekezd,

с тобой, тобой,

és hajnalig

куда ни ткнись.

nem unja ezt.

Nem unja el,

Свербит, долбит,

én sem unom,

сверлит, урчит,

megyek sötét,

и ни на миг

nem-járt uton.

не замолчит.

Ki ő, mi ő,

nem ismerem,

Ночь напролет

szólítani

поедом ест,

nem is merem.

когда ж, когда

Nem fekhetem,

ей надоест?

nem alhatom.

Mást mit tegyek?

Не надоест,

Hát hallgatom.

ни ей, ни мне;

Az életem

ни зги окрест,

lejtős felén

все путаней,

így mulatunk

mi, ő meg én.

Да кто она,

Állok vele,

и что я ей?

hanyatt esem,

молчу – позвать

forgat tovább

еще страшней.

vad-rémesen.

Meggyűlölöm,

Ни встать, ни лечь;

elátkozom,

беспомощно

lassan, szépen

молчу себе –

barátkozom.

чего ж еще?

Nem tördelem

a két kezem,

Так под конец

hogy mit jelent,

житья-бытья

nem kérdezem.

гуляем мы  –

Nem kérdezem,

она да я.

mi végre kell,

csak figyelem,

Рванешься в бой,

csak érdekel.

валит ничком

Nótája csúf,

и ну тобой –

de nem sekély,

мячом, волчком.

bár bamba is,

a mélye mély.

Терзался, клял,

A mélye mély,

со свету сжить

mert mélybe vet,

пытался – зря;

készítgeti

учусь дружить.

a végemet.

Ép testemet

Пытать ее

vetkőzteti,

не пробую,

hiába van,

и так друзья

nem kell neki.

до гроба мы.

Rohan, cikáz

az idegen,

Не завожу

bőszen betör,

беседу я,

s nem idegen.

а так, слежу,

Már várom is,

исследую.

mihelyt kiállt,

ő benne most

Напев ее

lelkem kiált.

и прост, и глуп,

Halál-hívó

зато не пуст;

vérem gagyog,

в ней глуби глубь.

nem ő a rossz,

én, én vagyok.

В ней глуби глубь,

и в глубь влечет,

не врёт про чёт

или нечёт.

Что ей с костей

содрать живьем,

ты цел, а ей

всё нипочем.

Крик, толкотня

внутри меня,

а я привык;

почти родня.

Почти что жду

как, клеть круша,

в ее дуду

дохнет душа.

Нет, не со зла

она со мной…

Я сам, я сам

всему виной.