Szakítni minden földi jókkal,

Орать: будет добра земного,

Kiabálni: le a bírókkal,

Долой судей, зерно в полову,

Le a Halállal, ki a csókkal,

Прочь Смерть, вон поцелуй, нет слову,

Nem birkozni a birkozókkal,

Нет делу, и к драке готовым:

El a tettekkel, csitt a szókkal

Нет драке, но снова и снова,

De vitatkozni a valókkal

Переспоривая основу,

S fölhördülni egy sunyi bókkal,

Но охрипло, за день дарован

Ha mégis csak megtart az Élet

Льстить Жизни, дала б подышать,

De szép volna ez néha szépnek.

Хороша ведь когда хороша.

De én már mégis így maradtam,

Но и так ей, пусть полумёртвый,

Fél-élő, de egy szakadatlan

Остаюсь я и жду развёрстой

S megférhetetlen síri katlan.

Непомерной могилой-прорвой.

Sokan sirnak majd még miattam

Придет время, о непокорном

S elsiratják, amit sirattam.

Обо мне, о злой моей скорби

Alkonyulnak, mire virradtam

Наплачутся, о, многим, многим

S igazaimat majd riadtan

Припомнятся еще в тревоге

Érzik majd egy véres piacban

На грядущем кровавом торге

Hova befutottak inatlan:

Сбивши ноги к концу дороги,

Sokan sirnak majd még miattam.

Правды мои, многим, многим

S ekkor szabad csak nekem menni.

Тогда и идти можно будет.

1916

* Dies irae: день гнева

1916