V zlato vliata, vždy by si stála,

Csaló játékba sohse fognál,

vždy bez falše sa usmievala

Aranyba öntve mosolyognál

pred mojím lôžkom.

Az ágyam előtt.

Pár tvojich očú bol by smaragd,

Két szemed két zöld gyémánt vóna,

ružový opál ňadier žiara

Két kebled két vad opál-rózsa

a pery topás.

S ajakad topáz.

Tak, v zlate, vždy bys’ bola živá,

Arany-lényeddel sohse halnál,

v nádhere tejto nikdy lživá,

Ékes voltoddal sohse csalnál,

zlá moja pani.

Én rossz asszonyom.

Nech bys’ šla, kam chceš, v tele z mäsa,

Hús-tested akármerre menne,

to tvoje zlaté telo by sa

Arany-tested értem lihegne

vždy chvelo pre mňa.

Mindig, örökig.

A keby život bolel veľmi,

S mikor az élet nagyon fájna,

studené tvoje kyčle by mi

Két hűs csipőd lehűtné áldva

schládzali čelo.

Forró homlokom.[1]