Zahol som do kuchynôčky,

Befordúltam a konyhára,

vzal si ohňa do fajočky,

Rágyujtottam a pipára...

totiž vzal by si bol iba,

Azaz rágyujtottam volna,

keby mi bol vôbec chýbal.

Hogyha már nem égett volna.

Videl som ja: fajka horí,

A pipám javában égett,

ani nešiel som jej kvôli,

Nem is mentem én a végett!

šiel som, že som zazrel dvermi

Azért mentem, mert megláttam,

dnuká dievku driečnu veľmi.

Hogy odabenn szép leány van.

Premilená kládla oheň,

Tüzet rakott eszemadta,

zablčal, keď dúchla podeň,

Lobogott is, amint rakta;

jaj, a ešte aký mala

Jaj de hát még szeme párja,

oheň v očiach, striga malá!

Annak volt ám nagy a lángja!

Len som vkročil, už ma stihla

Én beléptem, ő rám nézett,

urieknuť, jak oči zdvihla,

Aligha meg nem igézett!

vo fajke mi dohorelo,

Égő pipám kialudott,

v spiacom srdci zahorelo.

Alvó szívem meggyúladott.