Drsní kartári mojej matke

Terhes anyámnak megjósolták,

Predpovedali, že syna porodí.

Hogy fiút szül, zord lapvetők.

Temný jazdec precválal práve

Épp sötét lovas lovagolt át

Ulicou, v našom okolí.

Uccánkon, ablakunk előtt.

Keď posadnuto pôrodná baba

Mikor a bába megszállottan

Na môj nevinný zadok udrela

Szederjes fenekemre vert

A v našej maštali brezivá krava

S egy vemhes tehén istállónkban

Hrôzu, trojoké porodila teĺa.

Szörny, háromszemű borját ellt.

Mamičkine pohryzol som ňadrá

Anyácskám mellét megharaptam,

Mlieko s krvou sal som spolu

Vérével szívtam fel tejét,

Kvôli mne zvädli za mlada.

Ifjan fonnyadt el énmiattam.

A pred ostatnými deťmi v predstihu

S a többi gyermeknél elébb

Na hlavu deväť prstov mi položila

Tette fejemre kilenc ujját

Nedostižná výčitka svedomia.

Az űzhetetlen bűntudat.

Clivota plechový obraz fúkla

Pléhtükröt fújt a szomorúság,

Vedúc môjho hojdacieho koňa.

Vezetvén hintalovamat.

V temnom dome som vyrastal

Egy sötét házban voltam gyermek,

V kľukatej som žil chodbe.

Kanyar folyosón éltem én.

Ako chvosty túlavých mačiek vial

S mint kóbor macskák farka,

Dym zo striech ku mne

Lengett felém a füst a háztetőn,

A popolkavou nenávisťou ma naplnil.

S betöltött kormos gyűlölettel.

So smiechom som sledoval ako štekal

Vihogva lestem, hogy ugat

Náš vyziabnutý pes a keď som pavúka zočil,

Nyúzott kutyánk s ha pókra leltem,

Šklbkajúce sa jeho nohy som trhal.

Téptem a rángó lábakat.

Sto vrabcov zranených mojim prakom

Bősz parittyámtól sebezetten

K nohám padlo mi.

Bukott elémbe száz veréb.

Netopiera som pribil klincom

A bőregeret felszegeztem

A jeho škriekajúce srdce som prebil.

S átvertem vijjogó szivét.

Kade som šiel, na krvácajúcich krídlach,

Amerre mentem, vérző szárnyon,

Vytrhnutými nohami prichádzala obžaloba -

Kitépett lábon jött a vád –

A jak ďaleko-preďaleko bolo Boha,

S de messze-messze volt az Isten,

Čo všetky hriechy odpustí!

Ki minden vétket megbocsát!

(1938)

(1938)