Vzniká, tiahne búrka srdca

Kél és száll a szív viharja

rovno morskej, veru;

Mint a tenger vésze;

bolesť býva blaha časťou,

Fájdalom a boldogságnak

jejž len Boh zná mieru ;

Egyik alkatrésze;

vzduch radosti prečistí žiaľ,

Az örömnek levegőjét

i keď vyvztekané

Megtisztítja bánat,

už zármutku mračná, na nich

A kizajlott búfelhőkön

krásna dúha vstane.

Szép szivárvány támad.

Včera druzgla už i nádej,

Tegnap a remény is eltört,

sťažeň sám, len čo mi

Az utolsó árboc,

pochybnosť podvrhla krehkú

Csupán a kétség kötött egy

dosku stred pohromy:

Gyarló deszka-szálhoz:

dnes podo mnou, nado mnou je

Ma fölöttem és alattam

hladké more, nebe;

Ég és tenger síma;

háj mi kýva sviežou chvojou,

Zöld ligetnek lombja bókol

jak by zval ma k sebe. —

Felém, mintegy híva. -

Nepuká tak ľahko srdce,

Nem törik a szenvedő szív

čo jak bôľ v ňom pipre:

Oly könnyen darabbá,

zmäkne len a pre radosti

Csak ellágyul, s az örömre

zvnímavie a skyprie;

Lesz fogékonyabbá;

svätvečer jak roľníkovi,

Mint egy lankadt földmüvesnek

minúc robôt piatok:

Pihenő tanyája:

plným blahom stane sa mu

Kész boldogság lesz neki a

útrap nedostatok.

Szenvedés hiánya.

Niet tak pustej biedy, kde by

Nincsen olyan puszta inség

smrteľník si chtivý

Hogy magának benne

nenašiel hoc na dlaň šíre

A halandó egy tenyérnyi

kus zelenej nivy,

Zöld virányt ne lelne;

a keď tú zahrabal vietor

És ha ezt a szél behordta

v piesčin nekonečnu:

Sivatag fövénnyel:

oplače ju... dial však stúpa,

Megsiratja... de tovább megy

v duši nádej večnú.

Örökös reménnyel. -

Púšť ty žitia, mám tiež v tebe

Sivatagja életemnek!

spočívadlo malé;

Van pihenő rajtad;

búrny prúde, loď mi srdca

Vészes hullám! szív-hajómat

nepoženieš stále;

Nem szünetlen hajtod;

ak mi ťažký žiaľ, strasť ťažká

Ha nehéz bú és nehéz gond

zlé dni spôsobilý:

Rossz napokat szerze:

nahradí ich úľava vše

Kárpótolja a nyugalom

v odpočinku chvíli.

Enyhületes perce.

1852