Boh na rumovisku korzuje.

Romok között sétálgat az Isten.

Sutina a prach a prach a prach.

Törmelék és por és por és por.

Zlovestné ticho tu panuje.

Vészjóslóan csendes itt minden.

Jeho chmúrnu tvár hladím.

Szomorú arcát bámulom.

Ako na smetisku sa kutí.

Ahogy a szemétben kutakodik.

Na jeho čele sadza a dym.

Homlokán fekete korom.

Natoľko ho objať chcem,

Hogy ne tudja önmagát halottnak,

aby si nemyslel, že je nebohý!

annyira szeretném átölelni!

Po liste knihy nohami šliapem.

Lábaim könyvlapon tapodnak.

Nikdy niet konca vojny

A háborúnak vége soha nincsen,

a ulica stále taká istá vymretá.

s az ucca mindig ugyanilyan halott.

Len on sa trápi: Boh starý.

Csak ő kínlódik: a megvénhedt Isten.