Ó, deti, povedzte že mi,

Ó mondjátok meg nékem, gyermekek,

Keď sa jeseň prikráda a les povyzlieka sa

Ha őszre jár s az erdő vetkezik,

Počujete i vy za horami

Halljátok ti is még a hegy megett

Zvuk clivých rohov siných Lovcov niesť sa?

A kék Vadászok méla kürtjeit?

Es látjátok még itt is éjszaka, -

A vídate ešte aj tu okolo polnoci, -

Mint egykor én, - mikor a hold se süt

- Ako ja kedysi, - keď ani luna nesvieti

S a rabolt lúddal fut, csapong tova

A s ulúpenou husou plachtí, beží -

A kerteken, a tolvaj Félszeműt?

Zlodeja Jednookého, pod záhradami?

Az elhagyott, mohlepte csűr felett

A szél még is huhogva zúg?mostan

Nad clivým, obrasteným humnom

Es hogyha elverik az éjfelet,

I teraz vietor huhňavo šepoce?

Kapirgál még a háromlábú Tyúk?

A keď polnoc zvony odbijú potom,

A régi házban vajh még ott lakik

Trojnohá sliepka ešte stále hraboce?

A vén Anyó, ki láncfüvet szakaszt,

Hogy gyík-leveskét főzzön hajnalig,

A ktovie či starosvetský dom ešte obýva

Melyért az ördög ád majd hét garast,

Babka stará, ktorá púpavu si trhá,

S kinek jelére szárnyat bont a mén

Aby si do rána polievku z jašterice zvarila,

S ki kopár kőből szökkent babszemet,

Za ktorú jej čert sedem grošov dá,

A Diák nem járt nálatok idén?

Ó mért nem szóltok róluk, gyermekek?

A na koho znak žrebec krídla rozložil

Vagy úgy haltak meg ők is sorba tán,

A kto z pustej skaly stonku klíči,

Mint gyermekkorom régi vénei,

Ten Žiak vás tohto roku ešte neopáčil?

Kikről ti már nem tudhattok s csupán

Ó prečo ich nespomínate, deti?

Bennem leng arcuk fel, kísérteni.

Azda aj oni do radu tak umreli,

Ako stovekí staručičkí môjho detstva,

Ktorých ste vy priam nepoznali

Ich líca vo mne vejú a duch ma pokúša.