s úplnou prirodzenosťou

a beteljesült természetességgel

sleduje, ako sa pária bociany

figyeli a gólyák párzását, ahogy

a aj Mariena začína, práve keď

Juli is kezd újra hinni a gólyamesében,

jej odtiekla plodová voda,

pont amikor elfolyott a

znova veriť na rozprávky o bocianoch,

magzatvize, amikor Jánosban eltörik

keď sa zrazu v Jánovi čosi zlomí,

valami, aminek esélye

čo ani nemá šancu na znovuzrodenie,

sincs az újjászületésre, mint ahogy

ako v ňom aj tuba od medzičasom

a már kiszáradt pillanatragasztó

vyschnutého sekundového lepidla

tubusa is felidézi benne a

vyvoláva predstavu prastarej skúsenosti

vén tapasztalat átültetését egy

a jej presadenia do druhej lavice,

másik iskolapadba, aminek meg

ktorá má kratšiu pravú zadnú nohu,

rövidebb a jobb hátsó lába, akár

ako diaľka, keď ujde domov

a messzeségnek, ha haza menekül,

a skončí pred dverami.

hogy majd mindenestől kitegyék a szűrét.