Pláž brázdiace malé dieťa spomedzi

A tengerpartot járó kisgyerek

okruhliakov jeden vždy nájde si,

mindíg talál a kavicsok közt egyre,

ktorý od prastarých čias jeho je,

mely mindöröktől fogva az övé,

a nemohlo by patriť inému nikdy.

és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!

V hrsti drží to nestratiteľné!

Egész szive a tenyerében lüktet,

Celé jeho srdce v dlani tepe,

oly egyetlen egy kezében a kő,

kameň v jeho ruke taký ojedinelý,

és vele ő is olyan egyedűl lett.

a on s nim zostal osamotene.

Nem szabadúl már soha többé tőle.

A víznek fordul, s messze elhajítja.

Už sa ho nikdy nezbaví.

Hangot sem ad a néma szakitás,

Obráti sa k vode, a ďaleko odhodí.

egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Nemý rozchod ani zvuk nevydá,

predsa ho celé more späť zuní.