Ráno ja ďaleko už budem,

Reggelre én már messze futok

niekde dážď slz ma zaleje.

S bomlottan sírok valahol:

Zaplakať, stonať teraz nesmiem:

Most sírni, nyögni nem merek én,

Paríž peje, peje.

Páris dalol, dalol.

Ja odídem už, domov idem,

Én elmegyek most, hazamegyek,

vlak syčí, duní, hneď sa hne,

Már sziszeg, dohog a vonat,

na srdci mojom ešte Paríž,

Még itt van Páris a szivemen

súmrak ma odtrhne.

S elránt az alkonyat.

Zakúril netvor pod sny moje,

Most fűt bolond-sok álmom alá

kotol sa nimi rozhorí.

A füttyös, barna szörnyeteg.

Budem ja zajtra belší a či

Holnap fehérebb én leszek-e?

švajčiarske veľhory?

Vagy a svájci hegyek?

Ja, len ja zajtra belší budem,

Holnap fehérebb én leszek, én,

ten van od hrobov má dych zím,

Téli sírkertek szele jő,

posiela mi už bozky svoje

Küldi már a csókjait nekem

maďarský Cintorín.

A magyar Temető.

Oh, život nie je veľkým plesom

Óh, az élet nem nagy vigalom

nikde. No, premnohý v ňom čud.

Sehol. De ámulni lehet.

Čudov ty krásnych mesto sväté,

Szép ámulások szent városa,

Paríž môj, zbohom buď.

Páris, Isten veled.

Nech hýri klamný, chorý boh môj

Az én hűtlen, beteg istenem

tu na hostine pohrebnej:

Ülje itt mindig vad torát:

tá rozfaklená, jasná Radosť.

A tűzcsóvás, felséges Öröm.

Ty pej, len ďalej pej.

Dalolj, dalolj, tovább.

Svet tento žobrácky a smutný

Tőled hallja a zsoltárokat

nech tvoje žalmy čuje tu

E koldus, zűrös, bús világ

a aspoň trochu harmónie

S az életbe belehazudunk

vluháme životu.

Egy kis harmóniát.

Pej, spievaj. V nespevný kraj ide

Dalolj, dalolj. Idegen fiad

tvoj cudzí syn, syn úbohý.

Daltalan tájra megy, szegény:

Žobrácky huk už hlási sa mi

Koldus zsivaját a magyar Ég,

z maďarskej oblohy.

Óh, küldi már felém.

Dych ľadový a zápach mrcín

Fagyos lehellet és hullaszag

obkľučuje tam každý kvet.

Száll ott minden virág felett.

Prekliate miesto. Mne je: vlasťou.

Elátkozott hely. Nekem: hazám.

Východ, kde slnka niet.

A naptalan Kelet.

Preds’ idem. Späť ma žiada osud.

Mégis megyek. Visszakövetel

A potom umriem. Hotové.

A sorsom. S aztán meghalok,

Nespevné srdcia zabijú ma

Megölnek a daltalan szivek

a pachy pižmové.

S a vad pézsma-szagok.

Zabijú ma a nikde mámor.

Megölnek s nem lesz mámorom,

vystriem sa hlúpo, studený.

Kinyúlok bután, hidegen.

Paríž môj, Spevák prenesmierny,

Páris, te óriás Daloló,

ty mámor spievaj mi.

Dalolj mámort nekem.

Ešte raz nech by na mňa klesla

Csipkésen, forrón, illatosan

voňavá, v čipkách, jediná

Csak egyszer hullna még reám

a oči vrelo zľúbala mi

S csókolná le a szemeimet

parížska dievčina.

Egy párisi leány.

Súmraky nech by ďalej zneli

Az alkonyatban zengnének itt

tu spevom posvätným.

Tovább a szent dalok.

Železný netvor vycválal by

Kivágtatna a vasszörnyeteg

a jeden mŕtvy s ním.

És rajta egy halott.