Myšlienka trápi jedna ma:
Egy gondolat bánt engemet:
mat umrieť medzi duchnama
Ágyban, párnák közt halni meg!
v posteli, tíško zvädnúť kvietkom, hmyz
Lassan hervadni el, mint a virág,
do nehož tajmo zatína svoj hryz;
Amelyen titkos féreg foga rág;
jak svieca stráviť sa, stlieť pomaly,
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
juž v pustej, prázdnej izbe nechali.
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Nie takúto smrť daj mi, oj,
Ne ily halált adj, istenem,
nie takú smrť daj, Bože môj!
Ne ily halált adj énnekem!
Nech stromom som, nímž pára blesku sila,
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
či víchrica čo z gruntu vytruštila;
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
nech skaliskom, čo s vrchu v údol krutý
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
hrom, zatriasovší nebom-zemou, zrúti...
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... -
— Keď národy raz otrokov,
Ha majd minden rabszolga-nép
zunujúc jarmo, s túžbou vysokou
Jármát megunva síkra lép
tak vyjdú v pole, v tvárach zábron sporý,
Pirosló arccal és piros zászlókkal
prápory v rukách — tiež sťa krýdla zory —,
És a zászlókon eme szent jelszóval:
a s tých to sväté heslo zahovorí:
"Világszabadság!"
"Svetosvoboda!"
S ezt elharsogják,
a toto od východa
Elharsogják kelettől nyugatig,
po západ zhučí vrava veliká,
S a zsarnokság velük megütközik:
a tyranstvo sa s nimi spotýka:
Ott essem el én,
tam buď si môj pád,
A harc mezején,
kde umriem tak rád,
Ott folyjon az ifjúi vér ki szívembül,
tam junácke srdce mi z krvi nech stečie.
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
a perí ston doslov svoj plesný keď rečie,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
nech polkne ho ocele štrngotný zvuk,
A trombita hangja, az ágyúdörej,
vresk trúby i hrmotný kanónov hluk,
S holttestemen át
a cez moju mŕtvolu
Fújó paripák
nech fučiace paripy hor’-dolu
Száguldjanak a kivívott diadalra,
si strečkujú, erdžajúc k víťazstva sláve,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. -
a tam nech ma nechajú v rozšliaplom stave.
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Tam moje kosti nech sú sobrané,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
keď pohrebu deň veľký nastane,
Hol ünnepélyes, lassú gyászzenével
kde pri sviatočnej trúchlo-hudbe tichej,
És fátyolos zászlók kíséretével
v sprievode zástav, flórom ovitých, hej,
A hősöket egy közös sírnak adják,
hrdinov v spolný dajú hrob, ichž čata
Kik érted haltak, szent világszabadság!
ti v obeť padla všesvoboda svätá!
Pest, 1846. december