Láska, láska, tmavá jama,

A szerelem, a szerelem,

a tá jama zajala ma:

A szerelem sötét verem;

ta som padol, tam bytujem,

Beleestem, benne vagyok,

nič nevidím, nepočujem.

Nem láthatok, nem hallhatok.

Strežiem, pasiem statok otcov,

Őrizem az apám nyáját,

nečujem však cengot zvoncov;

De nem hallom a kolompját;

nedám pozor, z mojej viny

Rá-rámegy a zöld vetésre,

vbehnú volky do siatiny.

Hej csak későn veszem észre.

Jediva mi mamka milá

Telerakta édesanyám

plnú kapsu naložila;

Eleséggel a tarisznyám;

šťastne som ju podel kamsi,

Elvesztettem szerencsésen,

však to pôstom odpykám si.

Lesz módom a böjtölésben.

Milý otec, mati, čujte,

Édesapám, édesanyám,

včul nič na mňa nezverujte,

Ne bízzatok most semmit rám,

nech vám škodu nespôsobím,

Nézzétek el, ha hibázok –

veď čože ja viem, čo robím!

Tudom is én, mit csinálok!