Kvetu kvitnúť nezakážeš: prekvitá,

A virágnak megtiltani nem lehet,

kvitne kvietok, krásna jar keď zavíta;

Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;

jar je dievča, kvet je láska, za Vesny

Kikelet a lyány, virág a szerelem,

musí kvitnúť kvietok lásky ľúbezný.

Kikeletre virítani kénytelen.

Do teba ja, milá, som sa zaľúbil!

Kedves babám, megláttalak, szeretlek!

Peknú tvoju dušu som si obľúbil;

Szeretője lettem én szép lelkednek -

duše tvojej krotký úsmev zazrel som

Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden

v očú tvojich zrkadielku čarovnom.

Szemeidnek bűvösbájos tükrében.

Trápi moje srdce čosi tajného:

Titkos kérdés keletkezik szivemben:

Miluješ mňa, kvet môj, a či iného?

Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?

Myšlienka tá hlavou sa mi preháňa,

Egymást űzi bennem e két gondolat,

jak keď v jeseň oblak slnce zacláňa.

Mint ősszel a felhő a napsugarat.

Keby vedel, že už na bozk iného

Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára

čaká ruža líčka tvojho bieleho:

Tündér orcád tejben úszó rózsája:

svetom by šiel, nikde ani neobstál,

Bujdosója lennék a nagy világnak,

alebo sa rovno smrti odovzdal.

Vagy od'adnám magamat a halálnak.

Svieť mi, hviezda blaha môjho žiarivá,

Ragyogj reám, boldogságom csillaga!

nech môj život nebude noc trúchlivá!

Hogy ne legyen életem bús éjszaka;

Srdca môjho perla, ak vieš, miluj ma,

Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,

nech ti pánboh dušu tvoju požehná.

Hogy az isten áldja meg a lelkedet.