Krásneho vzchodu

Szép napkeletnek

mi nivou duša,

Viránya lelkem,

deň večnej jari usmieva sa jej;

Örök tavasznap mosolyog le rá;

čo upustil len

Mit csak a földre

Boh na zem, každý

Ejtett az isten,

kvet zdarí sa v nej v kráse úplnej.

Megterem rajta minden szép virág.

Chyboval jeden

Csak egy hiányzott,

len, viery kvietok,

A hit virága,

tá záhrobného viera života:

A sírontúli életnek hite,

i ten už vzklíčil,

S ez is kikelt már,

už kvitne, a ten

Ez is virít már,

to tvoje srdce zasadilo ta.

És ezt szerelmed ülteté ide.

O čom hen pyšný,

Miről a büszke,

trôfalý rozum

Az elbizott ész

riecť nevedel mi ani slovíčka:

Egy hangot sem bírt mondani nekem:

to vysvetlila

Megmagyarázta,

a ako snadno

S mi könnyedén, azt

mi tvoja láska, milá ženička!

Édes szerelmed, kedves hitvesem!

Oj, nie je tmavým

Nem sötét a sír:

hrob; zrak slepí nám,

Szemünk vakul el,

keď pozreme naň, svetlo bujaré,

Ha rátekintünk, fényességitől,

čo nezvyklou tak

Mely oly szokatlan

vražbo-potopou

Varázsözönnel

nám zo zásvetia splýva na tváre.

A másvilágból arcainkra dől.

Nie zmaru pustou

Nem az enyészet

je staňou rakev;

Rideg tanyája

lež vľúdny člnok, z tohto krásneho

A koporsó; de vidám sajka ez,

čo života sa

Amely velünk e

preplaví s nami

Szép életből egy

k nábrežiu žitia ešte krajšieho.

Még szebb élet partjára átevez.

To len bych rád znal:

Csak azt az egyet

kde rozprestiera

Szeretném tudni:

sa onen druhý svet, nám neznámy,

Hol, merre terjed ez a másvilág?

a v akom tvare

És mily alakban

ztad prejdeme raz

Jutunk majd innen

do neznámeho toho sveta my?

Ez ismeretlen másvilágba át?

S parútky na sneť

Mint ágrul ágra

jak slávičí pár,

A csalogánypár,

na hviezdu s hviezdy polieceme snád,

Csillagrul csillagra szállunk, te s én?

či labute jak

Vagy mint két hattyu

dve budeme sa

Ringunk szelíden

na mori večná tíško kolembať?

Az örökkévalóság tengerén?