Óh, tá noc zadosťučinenia,

Óh, elégtétel éjszakája,

óh, tá noc nádherného chvenia:

Óh, gyönyörűség éjszakája:

oči mi pekne zatlačili

Szememet már lefogták szépen

a nik už v pamäti ju nemá.

És senki sem emlékszik rája.

Nik nevie, ako som ho vnímal,

Senki se tudja, mint néztem rá,

koho s rozkošou, koho s jedom.

Kire haraggal, kire kéjjel?

A hlúpe malé rozpomienky

S ostoba kis emlékezések

sem-tam sa rozbiehajú svetom.

Indúlnak útnak szerte-széjjel.[1]