Dnes je jeseň a nedeľa,

Ma ősz van és vasárnap,

chrastie páchne a ja fajčím,

avarszag és dohányzom,

na stolíku vo fajanse

az asztalkán fajanszban

sa ešte parí obloha,

még gőzölög az égbolt,

v liatinovom foteli

egy öntöttvas fotelben

dlhú kávu miešajúc,

ülök a cifra balkon,

sedím na balkóne,

kavarva hosszú kávét,

kým sa moja obločná podobizeň

míg végre lusta tükrén

sťa kondenzovaná pavučina

eloszlik és bedrappul

v jej lenivom zrkadle

mint kondenzált ökörnyál

rozptýli a do béžovej prejde.

a kedvem égi mása.

Herbsttag je tu predsa krásny,

Pedig szép itt a Herbsttag,

ako hospodár,

ahogy körülkeríti,

len čo statok,

mint birtokát a gazda

park a záhradu oplotí,

a parkot és a kertet,

aby potom planíroval, rýľoval

hogy majd planíroz, ásat,

a na zimu dom postavil

és télre házat épít

z tohto zeleného a červeného,

e zöldből és vörösből,

z ktorého tak veľmi chýbaš,

ahonnan úgy hiányzol,

veď len tebe, ak raz,

hisz csak neked, ha egyszer,

ak raz ešte, len tebe,

ha egyszer még, neked csak,

akýsi dom, aleju,

valami házat, allét,

slnečné hodiny lenivou ihlou,

napórát lusta tűvel,

kam tá dlhá tôňa

hová a hosszú árnyék

sama seba blažene navlečie,

magát befűzni boldog,

a do vrecka roztrhnutého saka

s szakadt zakóm zsebébe

jesennú lunu horúcu

a forró őszi holdat

na noc zašije.

bevarrja éjszakára.