S otcom popíjali sme;
Borozgatánk apámmal;
dnes mne kvôli, pre mňa
Ivott a jó öreg,
dobrák starý vypil si —
S a kedvemért ez egyszer -
nech ho pánboh žehná!
Az isten áldja meg!
Soká nem voltam otthon,
Dávno už. čo nevidel
Oly rég nem láta már,
starký svojho syna,
Úgy megvénült azóta -
aj ostarel odvtedy —
Hja, az idő lejár.
hja, ten čas sa míňa.
Beszéltünk erről, arról,
Amint nyelvünkre jött;
Porozprávali sme sa,
Még a szinészetről is
spomínajúc kde-čo;
Sok más egyéb között.
ešte aj o herectve
Szemében "mesterségem"
medzi inou rečou.
Most is nagy szálka még;
Előitéletét az
Moje „remeslo“ je mu
Évek nem szünteték.
stále trieskou v oku;
"No csak hitvány egy élet
nezmenil svoj predsudok
Az a komédia!"
v toľkých rokov toku.
Fülemnek ily dicsérést
Kellett hallgatnia.
„Už je to raz bedárstvo,
"Tudom, sokat koplaltál,
táto komédia!“
Mutatja is szined.
Nuž takúto pochvalu
Szeretném látni egyszer,
vypočul som si ja.
Mint hánysz bukfenceket."
Én műértő beszédit
„Nahladoval si sa, viem,
Mosolygva hallgatám;
aj si ako pierce.
De ő makacs fej! föl nem
Rád by .som raz videl, jak
Világosíthatám.
váľaš kotrmelce.”
Továbbá elszavaltam
Egy bordalom neki;
S úsmevom som počúval
S nagyon, nagyon örültem,
znalecké tie reči.
Hogy megnevetteti.
Vysvetliť mu? — Hlaváň je,
De ő nem tartja nagyra,
po svojom sa prieči.
Hogy költő-fia van;
Előtte minden ilyes
Ďalej som mu odrečnil
Dolog haszontalan.
verš o víne, vlastný;
Nem is lehet csodálni!
že ho ten verš rozosmial,
Csak húsvágáshoz ért;
bol som veľmi šťastný.
Nem sok hajszála hullt ki
A tudományokért.
Ale on v tom, že sa stal
Utóbb, midőn a bornak
básnikom syn jeho,
Edénye kiürűlt,
vidí len vec zbytočnú
Én írogatni kezdtem,
a nič velikého.
Ő meg nyugonni dűlt.
De ekkor száz kérdéssel
Čo sa diviť? V mäsiarstve
Állott elő anyám;
zahanbiť sa nedá,
Felelnem kelle - hát az
málo však mu vypadlo
Irást abban hagyám.
vlasov kvôli vedám.
És vége-hossza nem lett
Kérdezgetésinek;
O chvíľu, keď prázdnotou
De nekem e kérdések
krčah začal zívať,
Olyan jól estenek.
ja som písať išiel si,
Mert mindenik tükör volt,
on šiel odpočívať.
Ahonnan láthatám:
Hogy a földön nekem van
No vtedy mať prišla zas
Legszeretőbb anyám!
s otázkami stými;
1844
odpovedať musel som,
nuž som nechal rýmy.
Konca-kraja nemali,
vždy sa nové kládli,
no všetky tie otázky
mne tak dobre padli;
ony všetky synovmu
zrkadlili srdcu,
že ja v svete matku mám
najviac milujúcu.