Na tmavo-zelenej ležím zeme šate

Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén,

a v oblohu patrím tmavo-beláskavú;

És merengve nézem a sötétkék eget;

pršia na mňa lúče hviezd striebristé, zlaté

Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény

a jak veniec by mi otáčajú hlavu,

És koszorú gyanánt övezi fejemet.

Skúpal som si dušu v potope tej svetla,

Megfürösztém lelkem e sugárözönben,

všetok brud pozemský smyla v nej do seba,

Lemosott magáról minden földi szennyet,

a včul narodená znova vozvýš vzlietla

S most ujjászületve a magasba röppen,

a štít hľadá neba.

S keresi a mennyet;

Spí zem celá; jej sen hlbizeň je hluchá,

Alszik az egész föld; mély és csendes álma,

jediný bzuk tenký počuť, ako hudie:

Egyetlen halk dongás érinti fülemet,

var’ kýs drobný chrústik hrá mi blízo ucha,

Tán mellém valami kis bogárka szálla,

či ďalekej rieky hučanie skôr bude,

Vagy távoli folyam harsogása lehet,

abo hrom chmár ďalších ešte, čo, kým spraví

Vagy még távoliabb felhők mennydörgése,

cestu sem, tak scvrkne na obrovskom duhu,

Mely, míg hozzám ér, ily parányivá törpül,

a či mojej duše hymn snáď chvály-slávy

Vagy talán lelkemnek himnusz-éneklése

z hviezdového kruhu?

Le a csillagkörbül.

Ó, lieč, duša, medzi nebies telesami

Szállj, lelkem, oh szállj az égitestek között,

la ich záhad prezri rúšku do záhyba,

És pillants keresztül rejtelmök fátyolán,

|ktorú božstva tajné prsty stkaly samy...

Melyet az istenség titkos ujja szövött...

múdrosti-li a či snáď z vrtochu iba?

Bölcsességből-e vagy csak szeszélyből talán?

Obhľaď, duša, čo tam vo hviezdnych je selách,

Nézd meg, lelkem, mi van ott a csillagokon,

presvedč sa, čo je i hviezd nad velebou,

És nézd meg, mi vagyon a csillagok felett,

šotom spusť sa ko mne vdol na rýchlych krielach,

Azután röpűlj le hozzám gyors szárnyadon,

nech hovorím s tebou.

Hadd beszéljek veled;

spýtam sa, čos’ zrela tam, či aj znak žitia?

Hadd kérdjem: mit láttál? van-e ott is élet?

ak hej, tak trápne, smutné, jak tu dolu?

S ha van, ily gyötrelmes, ily bús, mint a földi?

Platí-li ten tvrdý, prísny súd, čo skytá

Áll-e az a kemény, szigorú itélet,

odmenu i pomstou vypĺňa si vôľu ?...

Amely jutalmat oszt és boszúját tölti?...

Však čo je ma po tom? Ja bych rád jedine

De mi közöm ehhez! egyet szeretnék én,

len zvedel, to nech chýr tvoj nezamlčí:

Csak egyet megtudni, arról hozz hírt nekem:

ti i tam sú srdcia, a v sŕdc hlbočine

Vannak-e ott szívek és a szívek mélyén

ti tiež láska blčí?

Lángol-e szerelem?

Akže i tam ľúbia, ach, tak v túžbach chvátam

Ha ott is szeretnek, ah ugy vágyok oda,

ta, i bych sa dostal, chcem sa modliť vrele;

S hogy feljussak, forrón imádkozni fogok,

no ak láska nemá sprevádzať ma tatam,

De ha a szerelem föl nem kísér oda,

s Bohom tak, vy hviezdy, s Bohom, svety skvelé,

Ugy isten hozzátok, ragyogó csillagok!

ak je zem krajšia vzdor žiaľom v tom jej sväzku,

Ugy szebb a föld minden búbánata mellett,

nech stliem, keď vradia v cmitera ma rady!...

S enyésszem el, ha a sírba fognak tenni!...

Láska vynahrádza všetko, ale lásku

A szerelem mindent pótol, s a szerelmet

nič nevynahradí.

Nem pótolja semmi.