– z jeho rozdychčanej hrude

– szakadt fel ziháló mellkasából

odľahnutý povzdych uvoľnil sa,

a megkönnyebbült sóhaj,

potom ako na pár minút hlúpo stojac

miután pár percig hülyén állva

pred zavretými dverami,

zárt ajtaja előtt,

mestom bezmála znova prebehol,

jobb híján ismét végigfutotta a várost,

a v šatni,

s az öltözőben,

zúfalým zhonom ohmatávajúc

kétségbeesett kapkodással tapogatva

medzi záhybmi zanechaných šiat,

otthagyott ruhái redői között,

konečne uchopil

végre rámarkolt

vlastné klúče od bytu.

saját lakáskulcsára.