V mrak zašiel rum Dregeľa, slniečko naň
Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
sa obzrelo, svetlo dnes k ľútemu boji;
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
grúň oproti, do piat jas, zelenú stráň:
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
a ňom s korúhvou kopija stojí.
Tetején lobogós hadi kopja.
Dva šuhajci, s párom lýr v objatí rúk,
Két ifiu térdel, kezökben a lant,
u kopije kľačia, jak muky by blizny.
A kopja tövén, mintha volna feszűlet.
Na doline hmýr vojsk i šumot a hluk:
Zsibongva hadával a völgyben alant
Ale víťaznej hod svätí trizny.
Ali győzelem-ünnepet űlet.
,Čo nejdú sem Sondiho spevci dva, laď,
"Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
tie bylbylích zvukov dva ružokry rajské,
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
svit z pieseniek veniec na perlový rad,
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,
rovný koľ hrdla hurisky páske?!“
Odaillőt egy huri nyakra!"
„Hen v zeleni vrch, ďaura pašu kde rov
"Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
sa zelená, kop’ja v ňom, práporom vlajúc:
Zászlós kopiával a gyaur basa sírján:
tam, s párom lýr, kľačí pár spevavých rtov
Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
va preberá, preberá lkajúc“:
És pengeti, pengeti, sírván."
... I Martin jak vyšiel hor’, rusavský kňaz,
...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
zlý Ali ho s pyšným sial odkazom: Ctený
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
ty Sondi, vraj, na milosť podaj sa vraz!
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
Živ nebude plod totu ženy.
Meg nem marad itt anyaszülte.
„Už, pánici krásni, na kopci tom vám,
"Szép úrfiak! immár e puszta halom,
tu u kop’je, niet viac zač’ húsť: poďte radšej
E kopja tövén nincs mér' zengeni többet:
vdol so mnou, tam veselie, sorbet vás tam
Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,
čaká príchuti od medu sladšej —“
Odalenn vár mézizü sörbet. -"
Rec, Martine, v odvet mu: O milosť, tvoj
Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:
ňouž plýtva pán, Sondi ver’ nestojí, — pôst to — ;
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
on vo svojom Kristu zná milosti hoj:
Jézusa kezében kész a kegyelem:
i k nemu sa utečie prosto.
Egyenest oda fog folyamodni.
„Hej, šerbet, fíg, datlí hať, ovoc, ká vzrásť
"Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
Sen v sultána vie ríši stred južných zátok ;
Mit csak terem a nagy szultán birodalma.
aj korenie vonné, i predrahá masť...
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...
Ali slávi dnes triumfu sviatok!“
Ali győzelem-ünnepe van ma!"
Nech zahučí z diel! — pohan AH dá znak,
Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
i granáty liecu a praskajú pumy;
És pattog a bomba, és röpked a gránát;
ký v pekle jest, ľud, zeď rve ohnivý drak;
Minden tüzes ördög népet, falat ont:
hrad Dregeľ tak obracia v rumy.
Töri Drégel sziklai várát.
„No, pánici krásni, k snu slnca, hla, sklon —
"Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
má kaftan už, pýrený nachovca potom;
Immár födi vállát bíborszinü kaftán,
švist lesa čuť, — hen mesiac číha: tu von
Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:
noc studená zasipí potom!“
Idekinn hideg éj sziszeg aztán!"
Na zámocký rynk, zlata-striebra čo mal,
A vár piacára ezüstöt, aranyt,
s moc vzácnym dal maním sniesť v hranicu k zniku;
Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;
doľ zo stajní erdžiace paripy v cval —:
Harcos paripái nyihognak alant:
tým do prsísk zaráža dýku.
Szügyeikben tőrt keze forgat.
„A potom — veď tak bolo, padol tam, hej!
"Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!
Rek Ali ho pochoval pod kop’jou čestnou;
Zászlós kopiával hős Ali temette;
tu na kopci spočíva, — krátkjr to dej —;
Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;
včul Aliho pochvaľte piesňou !“
Zengjétek Alit ma helyette!"
Aj spevákov mal dvoch, dve siroty: ich
Két dalnoka is volt, két árva fiú:
do zamatu vtom káže obliecť, sú c svedkom ;
Öltözteti cifrán bársonyba puhába:
ach, nedoprial im, sluhom — ztaď bôľ ich, vzdych —
Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -
s ním umrieť vraz, v úbore vetchom'
Vele halni meg, ócska ruhába'!
„A poslal vás k Alimu... Ali je pán,
"S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó;
i cit má; tam pleť vám pieh nezhyzdí fľak, a
Lány-arcotok' a nap meg nem süti nála;
vás ubráni i vetru, spať vezme v staň —:
Sátrában alusztok, a széltül is ó:
kuňmu synkovia, viaže vás vďaka!“
Fiaim, hozzá köt a hála!"
Jak s tisícmi bil sa, sám bil sa ni lev!
Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!
Sťa bašta by, u puklej veže pnúť zdal sa:
Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
mu pred mečom klesal vrah na spôsob driev,
Jó kardja előtt a had rendre ledűl,
na ľavici štít ligotal sa.
Kelevéze ragyog vala balján.
„Sám Rustem bol on... a vždy ešte sa bil,
"Rusztem maga volt ő!... s hogy harcola még,
hoc o guľou delovou zdrúzganom úde!
Bár álgyúgolyótul megtört ina, térde!
Ja videl ten boj!... Však dosť zmrhané chvíľ:
Én láttam e harcot!... Azonban elég:
Ali nebodaj hnevať sa bude.“
Ali majd haragunni fog érte."
Jak kydaly cez valy za trupom trup!
Mint hulla a hulla! veszett a pogány,
Ni balvany pohaní úbočmi stonú: —
Kő módra befolyván a hegy menedékét:
on zastal si na smrti krvavý srub,
Ő álla halála vérmosta fokán,
až víťazne dočkal sa skonu.
Diadallal várta be végét.
,,Ech, skončíte raz, či už prejde vám chuť,
"Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már
zvelebovať ďaura po nebeský preväz ?
Dícséretiből az otromba gyaurnak?
Vy neverné štence, ba čaká vás prút
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
a žalár má pán Ali pre vás!“
És börtöne kész Ali úrnak."
Kiež zapadol zrak, ktorý vzal si ho v cieľ,
Apadjon el a szem, mely célba vevé,
čo sťalo ho, ramä kiež vysychlo choro;
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;
ó, Bože náš. milosti mu neudeľ,
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
pre koho on zhynul tak skoro.
Ki miatt lőn ily kora veszte!
1856