Jak na hniezdo vták, v skrýš milú,

Mint a madár a fészkére,

pútnik k žriedlu o posilu,

Szomju vándor hűvös érre,

ako dieťa na klin matky:

Mint a gyermek anyaölbe:

žiadam sa ja v kruh ten zpiatky.

Vágyom én e nyájas körbe.

Tu, stred ľúbej rodinky, tu

Itt, enyelgő kis családom

môj je svet, ten zpod blankytu;

Közt, van az én jó világom;

von hoc výšou mračien roje:

Künn borong bár a magasban:

tu večite hviezdnato je.

Itt örökké csillagos van.

Očí jas, smev úst sťa ruží:

Csillogó szem, mosolygó ajk:

toť, po čom mi srdce túži,

Ez az amit szívem óhajt,

a prekročiac prah s ciest žitia,

S küszöbömet átallépve,

tu aj zavše v stret mi svitá.

Ez derűl itt én elémbe.

Srdce zmladne deckom vo mne:

Szívem ifjul, gyermekké lesz:

každej radôstky si spomnie,

Kis örömet nagynak érez,

i koľ mojej zbrnká hlavy

Körülem is ártatlan kedv

zlatej vôle motýľ hravý.

Játszi pillangója repked.

A zabudnem na bied súcnosť,

És felejtem egyelőre

na starosti o budúcnosť,

Gondjaimat a jövőre:

koľké bremä tlačí tuť tyl:

Mi nehéz súly függ e vállon,

aby som ich nezarmútil.

Nehogy kedvök búra váljon.

S detskou mysľou uspokojím

Gyermek-szívvel, öntudatlan

v tej sa viere jaks’: že svojim

Nyugszom meg e gondolatban:

spomôž’, keď im pomôcť treba,

Hogy övéit el nem hagyja,

ten náš všetkých otec z neba.

Ki mindnyájunk édesatyja.