Či modrajú sa ešte ďalekých hôr

Kéket mutatnak még a távol erdő

stromovím skvitlým lístky zelené?

Virító fáin a zöld levelek?

A Dunaj pení-li sa, nezbedný or

Tajtékzik még a Duna, mint szilaj mén?

jak, odvážnym keď bojcom švihne víchor

Ha vakmerő harcosként rajt teremvén,

sa krepko naň a v cval ho zaženie?

Kergetni kezdi őt a fergeteg.

Čí pýri choť sa krásna ešte. zora,

Pirúl a szép menyasszony még, a hajnal?

keď slnce čaká, svojho ženícha,

Ha vőlegényét várja, a napot;

a vdova, noc, keď zájde v nebies dvor a

S harmatkönyűket sír még a bús özvegy,

roj spatrí sirôt, hviezd: či žiaľom chorá

Az éj? midőn a csillagokhoz fölmegy,

zaslzí rosou, vánkom zavzdychá?

És látja a sok árva magzatot.

Nesmierny prezrel som raz obzor snadne,

Megmérhetetlen látköröm volt egykor,

no dnes už nevidím toť čudesa:

Hanem most már nem látom ezeket:

ten kopček, pod nímž milá mi tlie na dne,

Az a kis domb, mely kedvesem takarja,

on na vršisko vzrástol nepriehľadné

Rám nézve kél átláthatlan magasra,

i zacláňa mi zem a nebesá.

S elrejt előlem földet és eget.