Kis lak áll a nagy Duna mentében;

Malý dom tam pri Dunaji veľkom;

Oh mi drága e lakocska nékem!

ó, jak drahý mi ten domček! Celkom

Könnyben úszik két szemem pillája,

slzami mi zájde zrak, sa zatmí,

Valahányszor emlékszem reája.

koľko ráz len zíde na pamäť mi.

Bár maradtam volna benne végig!

Kiež bych bol v ňom zostal do posledu!

De az embert vágyai vezérlik;

No človeka jeho túžby vedú;

Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,

mojim vzrástol sokolí brk v krátku:

S odahagytam őslakom s anyámat.

opustil som rodný dom i matku.

Kínok égtek a szülőkebelben,

Muky vzblkly v ňádrach rodičkiných,

Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;

keď som v rozchod tknul sa úst jej siných,

S kínja lángi el nem aluvának

a ni ľadovými pod perlami

Jéggyöngyétől szeme harmatának.

slz jej nepotuchly múk tých plamy.

Mint ölelt át reszkető karával!

Jak zobjala chvejným ramenom ma,

Mint marasztott esdeklő szavával!

jak zdržala vrúcim slovom doma!

Oh, ha akkor látok a világba:

Och, nech vtedy svet tak znám v tvár z tvári

Nem marasztott volna tán hiába.

bezúspešne nezdŕža ma vari.

Szép reményink hajnalcsillagánál

Nádejí čo zornička nám bronie,

A jövendő tündérkert gyanánt áll,

budúcnosť — to čarovný záhon je;

S csak midőn a tömkelegbe lépünk,

len keď sme už v labyrintu tlame,

Venni észre gyászos tévedésünk.

žalostný svoj omyl pobadáme.

Engem is hogy csillogó reményem

I mňa že len nádej ligotavá

Biztatott csak, minek elbeszélnem?

huckala, nač’ o tom komu zpráva;

S hogy mióta járom a világot,

že čo mocem svetom sa, sťa ši’lo

Bolygó lábam száz tövisre hágott.

sto tŕňov mi do nôh za vädlo?...

...Szép hazámba ismerősök mennek;

... Do rodiska známi idú nazad;

Jó anyámnak tőlök mit izenjek?

dobrej matke od nich čože vzkázať?

Szóljatok be, földiek, ha lészen

Ohláste sa, zemkovia, ak vedia

Útazástok háza közelében.

domku nášho cesta by vás viedla.

Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,

Recte jej, nech slzy staví časté,

Mert fiának kedvez a szerencse - -

bo jej syna až zahŕňa šťastie

Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,

Keby znala, ach, jak biedim-strádam,

Megrepedne a szive szegénynek!

neborkej by srdce puklo hádam!