Mosolyogj rám, édes feleségem!

Usmej sa mi, drahá žienka; dnes, ach,

Nincs virág a földön és az égen

na zemi niet kvietka, na nebesách

Csillag, amely képviselhetné a

hviezdy niet, čo nahradiť by mohlv

Kedvességben mosolygásodat.

vzhľadom na milotu úsmev tvoj.

Már ha rajta arcodon a felhő,

Ak už tvárou ti preds’ vzkrsne chmára,

S fúvalom, mely elröpítse, nem jő:

vetrík však, ju odviať, neprifára,

Tedd szelíddé, aranyozd meg, kérlek,

aspoň ju zrob nežnou, pozláf, prosím,

Mosolyodnak hajnalával azt. -

ju úsmevu svojho úsvitom. —

Puszta télben a kert puszta fája

V pustej zime pustý na ohrade

Milyen vággyal, mily ohajtva várja

strom s kou túžbou, s kým dychtením mladé

A tavaszt, mely néki majd virító

čaká jaro, čo mu kvetúcich zas

Lombot ád és zengő madarat!

vetvíc dá i vtáčkov spevavých!

A vándor, ki messze-földön jára,

Pútnik, pol čo sveta schodil var’, i

S éjjel ér be falva határára,

za noci sa octne na chotári

Várja, várja: mikor csillog rá már

rodnom, ako číha: kedy biysne

Házából a nyájas mécsvilág?

z domku v zrak mu vľúdny kahanček! ?

S a beteg, ki bús ágyán az éji

A nemocný, ktorý na postlaní

Sötétséget hosszan, hosszan nézi

smutnom dlho do tmy nočnej gáni,

S egyedűl: mint várja epedőn a

sám a sám: jak nyjúc-mrúc až čaká

Támadó nap első sugarát!

vzchodiaceho slnea prvý lúč!

S a halottak, koporsóba zárva,

A umrlých telá, zatvorené

Miként várnak a föltámadásra!...

v rakvách, jak čakajú na vzkriesenie!...

Oh, de hát én, én még mindezeknél

Och, a preds’ ja i od týchto všetkých

Jobban várom mosolygásodat.

ešte väčšmi čakám úsmev tvoj!

Mosolyogj hát, én kérlek, hű férjed,

Usmej sa!... Ja, muž tvoj, vzal sa pýtať,

Akinek ha szíve könyvét érted,

v jehož knihe srdca vieš-li čítať:

Tudhatod, hogy benne mindenik sor

môž’š znať, v nej že každý riadok žitím

Egy élet, mely érted halni kész.

je, hotovým umrieť za teba!

Tudhatod, hogy arcod tükre lelkem,

I že tvári ti zrkadlom stále

Éspedig nagyító tükre, melyben

duša moja, zväčšujúcim ale,

Hosszu és mély tőrdöfés az, ami

v ňomž je záder zrovná dýkou, čo je

Kis redő csak homlokod fölött.

tvojho čielka leda vrásočkou.

Mosolyogj hát, üdvem alkotója!...

Nuž usmej sa. blaha zdroju zlatý!...

Ajkad, kezed, térded csókolója,

Rty čo, rúčky, nôžky bozkáva ti,

Álmaid hiven-virasztó őre,

tvojich snov kto strážcom je vždy, tôňou

Életednek árnya, férjed, kér.

žitia tvojho: tvoj muž prosí ťa.

an>e snád,

či labute jak

dve budeme sa

na mori večná tíško kolembať?