Kél és száll a szív viharja

Vzniká, tiahne búrka srdca

Mint a tenger vésze;

rovno morskej, veru;

Fájdalom a boldogságnak

bolesť býva blaha časťou,

Egyik alkatrésze;

jejž len Boh zná mieru ;

Az örömnek levegőjét

vzduch radosti prečistí žiaľ,

Megtisztítja bánat,

i keď vyvztekané

A kizajlott búfelhőkön

už zármutku mračná, na nich

Szép szivárvány támad.

krásna dúha vstane.

Tegnap a remény is eltört,

Včera druzgla už i nádej,

Az utolsó árboc,

sťažeň sám, len čo mi

Csupán a kétség kötött egy

pochybnosť podvrhla krehkú

Gyarló deszka-szálhoz:

dosku stred pohromy:

Ma fölöttem és alattam

dnes podo mnou, nado mnou je

Ég és tenger síma;

hladké more, nebe;

Zöld ligetnek lombja bókol

háj mi kýva sviežou chvojou,

Felém, mintegy híva. -

jak by zval ma k sebe. —

Nem törik a szenvedő szív

Nepuká tak ľahko srdce,

Oly könnyen darabbá,

čo jak bôľ v ňom pipre:

Csak ellágyul, s az örömre

zmäkne len a pre radosti

Lesz fogékonyabbá;

zvnímavie a skyprie;

Mint egy lankadt földmüvesnek

svätvečer jak roľníkovi,

Pihenő tanyája:

minúc robôt piatok:

Kész boldogság lesz neki a

plným blahom stane sa mu

Szenvedés hiánya.

útrap nedostatok.

Nincsen olyan puszta inség

Niet tak pustej biedy, kde by

Hogy magának benne

smrteľník si chtivý

A halandó egy tenyérnyi

nenašiel hoc na dlaň šíre

Zöld virányt ne lelne;

kus zelenej nivy,

És ha ezt a szél behordta

a keď tú zahrabal vietor

Sivatag fövénnyel:

v piesčin nekonečnu:

Megsiratja... de tovább megy

oplače ju... dial však stúpa,

Örökös reménnyel. -

v duši nádej večnú.

Sivatagja életemnek!

Púšť ty žitia, mám tiež v tebe

Van pihenő rajtad;

spočívadlo malé;

Vészes hullám! szív-hajómat

búrny prúde, loď mi srdca

Nem szünetlen hajtod;

nepoženieš stále;

Ha nehéz bú és nehéz gond

ak mi ťažký žiaľ, strasť ťažká

Rossz napokat szerze:

zlé dni spôsobilý:

Kárpótolja a nyugalom

nahradí ich úľava vše

Enyhületes perce.

v odpočinku chvíli.

1852