Nagy lett volna a tudósnak
Ono bola by ver’ dúža
Az ő tudománya,
učencova veda,
De mi haszna, ha kevés volt
lenže čo z nej, keď o drobné
A vágott dohánya.
väčšia uňho bieda.
Könyvet irt a bölcseségről
Knihu skladal o múdrosti
- S hajna!
— a, Ta!
Akkor esett ez a bolond
vtedy sa s ním bláznivá tá
História rajta.
história stala.
Nem szeretett ez a tudós
Nemal vám rád vedár ten nič
Semmit a világon,
v svete, jadra-kožky,
Járt legyen bár égen-földön,
chodil hoc po nebi, zemi
Két avagy négy lábon:
o dvoch či štvornožky:
De a kendermagos cicát
no eieušku burú on si
- S hajna!
— ba, ľa!
Éktelenül megszerette,
zamiloval nešeredne,
Majdhogy fel nem falta.
zjedol ju bezmála.
Szolgája is volt; a háznak
Mal i sluhu; ten sa o dom
Ez viselte gondját,
staral, stráži-šetrí,
Hogy lába ne keljen és a
by nič nedostalo nohy,
Szelek el ne hordják.
neodniesly vetry.
Hű cseléd volt félig-meddig,
Dosť bol verným čeladníkom:
- S hajna!
— a, ľa!
Koplalás lőn este reggel
pôst mu býval ráno-večer
Bőséges jutalma.
za to pláca stála.
Máskülönben ment a dolga
Ináč vodilo sa šťastnej
A kedves cicának:
maňke: tvor ten milý
A reggelin gazdájával
a gazdíček na raňajkách
Ketten osztozának.
vždy sa podelili.
Búsan nézte ezt a szolga
Smutne hľadel na to sluha
- S hajna!
— a, ľa!
Fél zsemlére, pohár téjre
na pol žemle, pohár mlieka
Nagyokat sohajta.
vzdychal stonom brala.
Mert tudósunk a magáét
Bo vedomec náš keď svoju
Ha fölreggelizte:
užil polovičku:
Felét a cicának adni
druhú sluha nastoliť mal
Volt a szolga tiszte.
zavše pre mačičku.
Úriasan élt a macska,
Po pansky si žila cicka,
- S hajna!
— a, la!
Csak nem akart, csak nem akart
len nechcelo zdať sa na nej.
Meglátszani rajta.
že by priberala.
"Hé... izé... mi baja lehet
„Cuješ... ono., čo je tomu
Annak az állatnak?
zvieraťu? Srsť má ti
Szőre borzas, csontja zörgős,
sťa jež, kosti hrkajú v ňom,
Szédelegve ballag."
v chôdzi len sa kláti.'
"Jaj, uram, hát a sok éhség! -
„Hja, môj pán. nuž veľa hladu! —
- S hajna!
A, ľa!
Kétszereznők csak a tartást;
zduplovať len chovu: zaraz
Mindjárt lábra kapna."
by sa vyčôchala!“
S az napságtól itce tej járt,
A od tých čias holbu mliečka,
Kapott egész zsemlét:
celú žemľu papká:
A tudós csak lesi, várja
mudrc však len škúli, či mu
Hogy ha nekitelnék.
zvýši smidka, kvapka?
De a macska nem üdűlt fel,
Ale mačka nezmohla sa,
- S hajna!
— ba. ľa!
Elfogyott a fogyó holddal,
ubudlo jej rovno s lunou,
Sarlóvá hajolva.
na srpec sa zahla.
Kendermagos szegény cica
Burá maňa úbohá, hej.
Nyavalyába esvén,
padla do nemoci,
Fölvette a néhai nevet
nebohou sa za jesennej
Egy szép őszi estvén.
peknej stala noci.
"Átszellemült kedves állat
„Zduchovela milá stvora —
- S hajna!
A, ľa!
Falatom megosztom vele
delím s ňou svoj kúsok, preds’ smrť..
Mégis meg van halva!"
Ľahká buď jej skala! ‘
"Mi tagadás" - mond a szolga,
„Načo tajiť“, povie sluha,
"A cicus nem vétett:
„cicuška je obeť
Én evém meg ő helyette
nevinná: ja som vše zjedol
Reggel az ebédet.
za ňu ráno obed.
Mondtam, menjen egérfogni,
Kázalsom jej: Vsic! namyši —
- S hajna!
Ná, la,
Nem tanyáz ám ott egér, hol
komory kde všetky prázdne,
Üres minden kamra."
jak by sa myš liahla?“
Nagy volt, mondok, a tudósnak
Vedu, vravím, mal učenec
Az ő tudománya,
mier až bezpodobných,
De mi haszna! Kevés hozzá
ale čo z nej, keďže pritom
A vágott dohánya.
pramálo mal drobných!
Könyvet irt a bölcseségről
Knihu spísal o múdrosti —
- S hajna!
a, la!
Ilyen apró dőreségek
taká hlúpa príležitosť
Gyakran estek rajta.
často sa mu stala.