Másnak szívem mindig jót kivánt,

Iným ja vždy som len dobré prial,

S engem mégis minden ember bánt.

a mne každý ubližuje schvál.

Szétszaggatják rajtam takarómat

Roztrhajú na mne prikrývadlo,

S tüskékkel tömik meg vánkosom;

tŕním naplnia mi vankúš, a

Reggelenként aztán kinevetnek,

ráno cítim chechtu ich žihadlo,

Amiért rémekkel álmodom.

mátohy že v snách ma krtušia.

Cseppenj bé keserü életem

Kvapni v pohár žitia trpkosti

Poharába, édes szerelem!

plného mi, sladká ľúbosť, ty!

Meghasadt lant keblem; húrjain

Puklou lýrou je mi hrúd; múk ťah

Vad kezekkel nyargal át a kín,

divým chmatom cvála po strunách

S olyan a dal, melyet rajta penget,

jej: a pieseň, čo z nich vyburcuje,

Mint a szélbe zúgó tőzharang.

znie, vo vetre poplašný jak zvon.

Néha téved a harmóniátlan

Včude len čo zábludou sa vsuje

Hangzavarba egy-két tiszta hang.

v zmätok hry dajeden čistý tón.

Cseppenj bé keserü életem

Kvapni v pohár žitia horkosti

Poharába, édes szerelem!

plného mi, sladká ľúbosť, ty!

Ez az egy, mi tépett lelkemet

Toto jedno, čo by mohlo, jak

Összeolvaszthatná némileg;

tmel, mi strapy duše sváriť dák!;

Ez az egy fa, mit kétségb'esésem

to strom, ktorý ešte zúfalstva mi

Vízözönje még el nem lepett,

nestačila preliať záplava,

Melynek ágán bujdosó reményem

v jehož vetvách nájde azyl známy

Még lel egy kis menedékhelyet.

ešte moja nádej túlavá.

Cseppenj bé keserü életem

Kvapni v pohár žitia trpkosti

Poharába, édes szerelem!

plného mi, sladká ľúbosť, ty!

Lyányka, tőled egy tekintetet,

Deva, jeden pohľad milený,

Milyet a nap őszi tájra vet,

akým slnce zrie v kraj v jeseni,

Melynek nincs már éltető erője,

ktorý nemá síl už živných síce,

S mégis olyan kedves, olyan szép!

a preds’ je tak krásny, láskavý,

Mert meghozza boldogabb napoknak,

bo šťastnejších dní nám smavé líce.

A tavasznak emlékezetét.

v pamäti nám jaro predstaví!

Cseppenj bé keserű életem

Kvapni v pohár žitia horkosti

Poharába, édes szerelem!

plného mi, sladká ľúbosť, ty!