ELSŐ

Prvá.

Lyányok, lyányok: lakodalom,

Dievky: svadba — ach, kiež došiel

Oh, be sok szép népe vagyon!

skôr svet krásny! Bielych košieľ

Sok fehér ing: bő az ujja,

plno: šíre ich rukávy

Libeg-lobog, ha szél fujja.

zdúva-zdmúva vetrík hravý.

MÁSODIK

Druhá.

Sem hegedű, se cimbalom,

Bez muziky, streľby nieto:

Beh szomorú lakodalom!

aké smutné veselie to!

Mintha orruk vére folyna -

Jak by zaťal im do tyla —

Dehogy lennék menyasszonya!

horkýž’ bych tam mladušila!

HARMADIK

Tretia.

Jaj, ki vágyna menyasszonynak,

Mladuchou byť, chráň Boh, onou.

Akit harangszóval hoznak!

juž pod hranou vedú zvonov.

Gyászos ének búg előtte:

Trúchlospev sa pred ňou vznáša:

Sírva mennek esketőre.

plačúc idú do sobáša.

NEGYEDIK

Štvrtá.

Nem menyasszony, - vőlegény volt:

Nie mladucha — ženích-muž bol:

Hat legény hoz zöld koporsót,

peknú rakev šesť vám družbov

Apja, anyja sír előtte,

nesie; za ňou v plač rodina —

Keserves a menyegzője.

Ej, nemilo ženia syna!

ÖTÖDIK

Piata.

Apját, anyját jól ismerem,

Otec, mať sú známi mojim:

Megmondanám, de nem merem,

riekla by som, však sa bojím,

Mert a szívünk megdöbbenne...

lebo srdcom strpí y by ste ...

Egyikünké megrepedne.

jednej z vás by puklo iste.

ELSŐ

Prvá.

Lyányok, lyányok, vegyetek fel

Devy, oblečte sa v bielo:

Fehér ruhát s jőjetek el

príďte, dnes len mŕtve telo

Ma csak halott-látni,... holnap

obzrieť... zajtra vyniesť v stráňu

Kivinni zöld koporsómat.[1]