Ó mondjátok meg nékem, gyermekek,

Ó, deti, povedzte že mi,

Ha őszre jár s az erdő vetkezik,

Keď sa jeseň prikráda a les povyzlieka sa

Halljátok ti is még a hegy megett

Počujete i vy za horami

A kék Vadászok méla kürtjeit?

Zvuk clivých rohov siných Lovcov niesť sa?

Es látjátok még itt is éjszaka, -

Mint egykor én, - mikor a hold se süt

A vídate ešte aj tu okolo polnoci, -

S a rabolt lúddal fut, csapong tova

- Ako ja kedysi, - keď ani luna nesvieti

A kerteken, a tolvaj Félszeműt?

A s ulúpenou husou plachtí, beží -

Az elhagyott, mohlepte csűr felett

Zlodeja Jednookého, pod záhradami?

A szél még is huhogva zúg?mostan

Es hogyha elverik az éjfelet,

Nad clivým, obrasteným humnom

Kapirgál még a háromlábú Tyúk?

I teraz vietor huhňavo šepoce?

A régi házban vajh még ott lakik

A keď polnoc zvony odbijú potom,

A vén Anyó, ki láncfüvet szakaszt,

Trojnohá sliepka ešte stále hraboce?

Hogy gyík-leveskét főzzön hajnalig,

Melyért az ördög ád majd hét garast,

A ktovie či starosvetský dom ešte obýva

S kinek jelére szárnyat bont a mén

Babka stará, ktorá púpavu si trhá,

S ki kopár kőből szökkent babszemet,

Aby si do rána polievku z jašterice zvarila,

A Diák nem járt nálatok idén?

Za ktorú jej čert sedem grošov dá,

Ó mért nem szóltok róluk, gyermekek?

Vagy úgy haltak meg ők is sorba tán,

A na koho znak žrebec krídla rozložil

Mint gyermekkorom régi vénei,

A kto z pustej skaly stonku klíči,

Kikről ti már nem tudhattok s csupán

Ten Žiak vás tohto roku ešte neopáčil?

Bennem leng arcuk fel, kísérteni.

Ó prečo ich nespomínate, deti?

Azda aj oni do radu tak umreli,

Ako stovekí staručičkí môjho detstva,

Ktorých ste vy priam nepoznali

Ich líca vo mne vejú a duch ma pokúša.