Oh szent költészet, mint le vagy alázva,

Ó, poézia svätá, ako veľmi

Miként tiporják méltóságodat

si ponížená, po dôstoji ti

Az ostobák, s ép akkor, amidőn

jak šliapu hlupci, a to práve, keď

Törekszenek, hogy fölemeljenek.

sa usilujú, by ta pozdvihli!

Azt hirdetik föl nem kent papjaid,

To rozhlasujú svetom kňazia tvoji

Azt hirdetik fennszóval, hogy terem vagy,

bez pomazania s krikom hlásajú:

Nagyúri, díszes, tündöklő terem,

vraj, svetlicou si, áno, veľkopanskou,

Hová csupán csak fénymázas cipőkben

nádhernou, ligotavou dvoranou,

Lehet bejárni illedelmesen.

kam jedine len vo vyleštených

Hallgassatok, ti ál hamis proféták,

črieviciach možno slušne prichádzať.

Hallgassatok, egy szótok sem igaz.

Och, mlčte, falošní vy proroci,

A költészet nem társalgó-terem,

cit! máčku pravdy v slovách vašich niet

Hová fecsegni jár a cifra nép,

Básnictvo nie je sieňou besednou, kani

A társaság szemenszedett paréja;

dav vvfintený chodí klekotiť,

Több a költészet! olyan épület,

ten plevelový spoločnosti výber;

Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,

viac básnictvo je, takou budovou,

Mindenkinek, ki imádkozni vágy,

čo otvorená stojí komukoľvek,

Szóval: szentegyház, ahová belépni

každému, kto má žiadosť pomodliť

Bocskorban sőt mezítláb is szabad.

sa, slovom: kostol, do ktorého vkročiť

i v krpcoch, ba i boso svobodno.