Megállok lihegve: Páris, Páris,

Zastanem dychčiac: Paríž, Paríž,

Ember-sűrűs, gigászi vadon.

ľudská húsť, les, čo obrovský je.

Pandúr-hada a szájas Dunának

Nech pandúrsky voj od Dunaja

Vághat utánam:

cvála sem za mnou:

Vár a Szajna s elrejt a Bakony.

Seina ma čaká, Bakoň skryje.

Nagy az én bűnöm: a lelkem.

Veľký je hriech môj: moja duša.

Bűnöm, hogy messzelátok és merek,

Že vidím vpred a nedbám sily.

Hitszegő vagyok Álmos fajából

Zradil som plemä Álmošovo

S máglyára vinne

a stepné voje,

Egy Irán-szagú, szittya sereg.

iránske, by ma upálili.

Jöhetnek: Páris szivén fekszem,

Môžu prísť: na Paríža hrudi

Rejtve, kábultan és szabadon.

spočívam, omámený, voľne.

Hunnia új szegénylegényét

Hôrneho chlapca z Hunnie tu

Őrzi nevetve

so smiechom skrýva

S beszórja virággal a Bakony.

Bakoň pod svoje kvety hôrne.

Itt halok meg, nem a Dunánál.

Tu umriem a nie pri Dunaji.

Szemem nem zárják le csúf kezek;

Mrzkí mi nezatlačia oči.

Hív majd a Szajna s egy csöndes éjen

Na Seiny hlas ja v dáku veľkú

Valami nagy-nagy,

ničotu smutnú

Bús semmiségbe beleveszek.

zapadnem v jednej tichej noci.

Vihar sikonghat, haraszt zörrenhet,

Že vrieska víchor a ty, Tisa,

Tisza kiönthet magyar sikon:

ponad pláň maďarskú sa valíš,

Engem borít erdők erdője

to nič je: mňa aj mŕtveho snáď

S halottan is rejt

skrýva les lesov,

Hű Bakony-erdőm, nagy Párisom.

verný môj Bakoň, veľký Paríž.

1907