My hair is gray, but not with years.

My hair is gray, but not with year

Byron

Byron.

Évek, ti még jövendő évek,

Oj, roky, budúce vy roky,

Kiket reményem megtagad,

čo nádej upiera mi vás:

Előlegezni mért siettek

čo tak vám náhlo preddavkovať

Hajam közé ősz szálakat?

vlas sivý vo môj tmavý vlas?

Miért vegyülget ily korán e

Nač’ mieša sa v húsť kyprej listvv

Lombok közé sápadt levél,

tak skoro tento bledý list,

Emlékeztetni a vidor fát,

upomnúť bodrý strom, že vyschne

Hogy majd kiszárad és - nem él!

raz —- zmaru bude za korisť!

Nem evvel tartoztok ti nékem:

Nie týmto ste vy povinné mne :

Kaján elődötök, a mult,

váš mrcha predok, minulosť.

Adós maradt sok szép örömmel,

moc radostí mi zostal dlžen,

Míg szerfölött is oszta bút;

kým žiaľov prial mi viac než dosť:

Ennek kamatját, jó reményül,

tej požiadavky, dobrou čákou.

Fizessétek le most nekem;

zaplaťte úroky mi včuľ;

Ki tudja, úgyis: érem én azt,

veď beztak kto zná: dožijem-li

Hogy a tőkét fölvehetem?

to. istiznu bych vyzdvihnul?

Vagy épen azt jelenti e hó,

A či to práve značí sneh ten,

Fürtömre mely szállongni kezd,

čo v kadere sa trúsi mi,

Hogy bár rövid volt, vége! vége

že, krátkemu hoc, koniec, koniec

Nyaramnak s a tél berekeszt? -

je letu, vchádzam do zimy? —

S hogy meg ne essék szíve rajtam,

A by ma nebolo jej Túto,

Ha jókor meglep a halál,

keď smrť preds’ prikváči ma tak

Azért kell, mint az ősz kalásznak,

včas, preto treba mi, jak klasu

Megérnem a sarló alá?

sivému, dozrieť pod kosák?

Úgy van. Nem évek száma hozza

Tak je. Nie počet — aspoň nie vždy —

- Nem mindig - a vén kort elé:

liet privádzava starobu:

Kevés esztendők súlya szintúgy

i málo rokov bretnä tiež tak

Legörnyeszt a mély sír felé.

prikrčiť v stave ku hrobu.

És nékem e földön teherből,

A mne z tiarch na zemi i strastí,

Bánatból rész jutott elég:

ej, dosť sa ušlo všakových:

Azzal fölérő boldogságot

im rovnomerné totu blaho

Hiába is reménylenék.

aj nadarmo ver’ úfal bych.

Ah! vén vagyok: tapasztalásom

Ach, starý som: môj zkúsenosti

Tárháza megtelt gazdagon:

sklad naplnil sa do sýta:

Ott van, romok közt, életemnek

tam leží, v troskách, môjho žitia

Vezére, széttört csillagom;

vodcovská hviezda rozbitá;

Ott egy szakadt fonál: ez a hit;

tam tkanice chlp: viera; kusá

Egy csonka horgony: a remény;

tiež kotva: nádej; v imaní,

Ily gyüjteménynek birtokában

hla, takej sbierky jakby mladoň

Az ifju hogyne volna vén!

za kmeťa nebol uznaný!

Szétnézek és többé körültem

Sa obzriem: a pár milých druhov

Nincs a nehány kedves barát,

niet viac, púšť vôkol, cudzina;

Aggódtatóan rám függeszti

úzkostné vešia po mne oči

Szemét egy könnyező család.

tonúca v slzách rodina.

Eleget éltem, hogy utánam

Dosť žil som, dosť, by zbudla po mne

Emlék maradjon itt alant:

pamiatka tu doľ: v pamäť, och,

Emlékül inséget hagyok s e

horúcu biedu zanechám a

Két vagy három boldogtalant!

tých nešťastníkov dvoch či troch!

Szűnj meg, panasz; ne háborogj, szív!

Však zmĺkni, ponos; nezúr, srdce!

Bűnöd csak egy volt: az erény.

Ctnost: to bol tvoj hriech doposiaľ.

Ha veszteség ennek jutalma,

Ak tej mzdou ztrata, či mám kvíliť,

Jajgassak-é, hogy megnyerém?

že zplna som ju obdržal?

Vigasztalásul, annyi szenved,

V útechu, trpia, ach, tak mnohí,

És szenved nálam annyi jobb;

i lepší než ja trpia tu:

Miért ne én is... porszem: akit

zač’ nie ja... smeť: juž súdby kolo

A sorskerék hurcol s ledob!

zaberie, shodí v obratu! ?