Oh! ne nézz rám oly sötéten

Och, nehľaď tak zamračene

Pályatársa életemnek,

na mňa, družka žitia drahá,

Mint midőn az őszi-felleg

v jeseň jak keď chmára tiaha

Húzza árnyékát a réten;

po lúčine svoje tiene;

Nézz szelíden, nézz mosolygva:

milo hľaď, z úst smev nech skvitá;

Férfié az élet gondja.

mužova je starosť žitia.

Bárha csügged hív barátod,

Hoci druh tvoj ducha ztráca,

Nincs enyelgő tréfa nyelvén,

nemá lahôd na jazyku,

S a kemény sors vésze kelvén

a hnev sudby súc vo vzniku,

Arcom elborulni látod:

tvár mi vidíš zatmievať sa:

A te szíved ez ne nyomja:

netlač tieseň srdce ti tá —

Férfié az élet gondja.

Mužova je starosť žitia.

Dörgve hull a nagy zuhatag,

Hrmiac vodopád sa rúti,

Szirthez illik rémes árnyék;

bralu svedčí šero desné;

De szelíd a rónatájék,

krotká je však roveň, plesne

Zengve lejt a völgyi patak,

riava z hôr si hupká v púti,

Mely a zöld virányt befolyja:

kvet nív sviežiac, zeleň žita:

Férfié az élet gondja.

mužova je starosť žitia.

Hát ne nézz rám oly sötéten;

Tedy nehľaď na mňa mračne;

Zúgjanak bár künn a vészek,

nech hoc zúria živly vonku,

Csak ez a kis enyhe fészek

len, toť, hniezdko v striešky sklonku,

Ez maradjon mindig épen:

to nech zmar mi nevynačne:

Szívem a bajt könnyen hordja:

hruď tá ináč broňou krytá —

Férfié az élet gondja.

Mužova je starosť žitia.