valaki jár a fák hegyén

po špičke stromov niekto chodí

ki gyújtja s oltja csillagod

kto tvoju hviezdu zažal a zhasol

csak az nem fél kit a remény

len ten osamotený sa nebojí

már végképp magára hagyott

na koho výhľad už naskrz zabudol

én félek még reménykedem

bojím sa ešte pestujem úfnosť

ez a megtartó irgalom

pozreteľný strach

a gondviselő félelem

tá zachovajúca ľútosť

kísért eddigi utamon

ma mátal na predošlých koľajách

valaki jár a fák hegyén

po špičke stromov niekto chodí

vajon amikor zuhanok

ktovie keď padám či

meggyújt-e akkor még az én

ešte vtedy rozsvieti

tüzemnél egy új csillagot

novú hviezdu pri mojom ohni

vagy engem is egyetlenegy

alebo stisne aj mňa

sötétlő maggá összenyom

do jediného černastého pôvodu

s nem villantja föl lelkemet

a na jednej hviezde rodiacej sa

egy megszülető csillagon

dušu mi zatemní

valaki jár a fák hegyén

niekto chodí po špičke stromov

mondják úr minden porszemen

vravia že panuje nad prachom

mondják hogy maga a remény

vravia že on sám je nádejou

mondják maga a félelem

vravia že on sám je strachom