1

1.

Kis hajó az én reményem,

Lodičkou je nádej moja,

Sem árboca, sem kormánya;

nemá sťažňa, vesla nie tá;

Csapkod a hullám keményen,

hron vĺn ako za príboja,

Gyönge sajkám veti-hányja.

slabým člnkom vrhá-zmieta.

2

2.

Messze a kék part mögöttem,

Za mnou breh už v diali bledej,

Földe a kopár valónak,

pustá grapa skutočná to.

Honnan el-ki számüzötten

zkaď vyhnancom moja nádej

Fut reményem, e kis csónak.

zutekala: čajka táto.

3

3.

Mint a hattyú, mely világra

Labuť jak, čo svetom blúdi,

Bujdosott, mind beljebb téved;

vždy viac zmizá v jeho sloty;

Egy hab a más habhoz vágja:

pohadzujú si ju prúdy:

Mégsem óhajt lelni révet:

preds’ netúži po choboti.

4

4.

Lelkem, a tenger hajósa,

Tak môj duch, námorník, z laku

Retteg újabb kikötőtül,

bočí nových od prístavov,

Hol tövis közt nincsen rózsa

kde niet ruží na bodliaku,

S pusztában virány nem zöldül;

púšť nevábi nivou smavou.

5

5.

Hol azért áll oly szilárdan

Kde tak pevne preto stojí

A föld, hogy sivár mezőin

zem, cez jalové jej diele

Bírhassák követni bátran

stíhači by mohli moji

Nyomaimat üldözőim.

po stopách mi stúpať smele.

6

6.

El hát, a bizonytalanba!

Nuž ta v neisto, kam van i

Merre szél hajt és hab ingat:

prúd ma ženie, nesie; cítim,

Érzem, enyhül fájdalmam, ha

tíchne bôľ môj, čičíkaný

Szél és hullám karja ringat.

vetrom súc a vlnobitím.

7

7.

Ott szabad a lég köröttem, -

Tam vzduch voľný koľ sa klene. —

S néha-néha egy szivárvány

časom aj sa dúha na ňom

Mosolyog rám, megtörötten

usmeje mi, odrazene

Képzeletem óceánján.

mojej mysle oceánom.

8

8.

El, el a bizonytalanba!

Ta, v neisto, ruš. sa krútiac,

Rengj, hajóm, szabad hullámon.

koráb môj, vín po polome,

És ne tudjam, így rohanva,

i nech neviem, tak sa rútiac,

Meddig halál, meddig álom!

pokiaľ smrťou, pokiaľ snom je!