A virágnak megtiltani nem lehet,

Kvetu kvitnúť nezakážeš: prekvitá,

Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;

kvitne kvietok, krásna jar keď zavíta;

Kikelet a lyány, virág a szerelem,

jar je dievča, kvet je láska, za Vesny

Kikeletre virítani kénytelen.

musí kvitnúť kvietok lásky ľúbezný.

Kedves babám, megláttalak, szeretlek!

Do teba ja, milá, som sa zaľúbil!

Szeretője lettem én szép lelkednek -

Peknú tvoju dušu som si obľúbil;

Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden

duše tvojej krotký úsmev zazrel som

Szemeidnek bűvösbájos tükrében.

v očú tvojich zrkadielku čarovnom.

Titkos kérdés keletkezik szivemben:

Trápi moje srdce čosi tajného:

Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?

Miluješ mňa, kvet môj, a či iného?

Egymást űzi bennem e két gondolat,

Myšlienka tá hlavou sa mi preháňa,

Mint ősszel a felhő a napsugarat.

jak keď v jeseň oblak slnce zacláňa.

Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára

Keby vedel, že už na bozk iného

Tündér orcád tejben úszó rózsája:

čaká ruža líčka tvojho bieleho:

Bujdosója lennék a nagy világnak,

svetom by šiel, nikde ani neobstál,

Vagy od'adnám magamat a halálnak.

alebo sa rovno smrti odovzdal.

Ragyogj reám, boldogságom csillaga!

Svieť mi, hviezda blaha môjho žiarivá,

Hogy ne legyen életem bús éjszaka;

nech môj život nebude noc trúchlivá!

Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,

Srdca môjho perla, ak vieš, miluj ma,

Hogy az isten áldja meg a lelkedet.

nech ti pánboh dušu tvoju požehná.