Fürdik a holdvilág az ég tengerében,

Kúpe sa mesiačik v neba oceáne,

Méláz a haramja erdő közepében:

prostred hory zbojník zadumal sa žiaľne,

Sűrű a füvön az éj harmatozása,

husto porosila trávu rosa noci,

De sűrűbb két szeme könnyének hullása.

hustejšie však slzy ronia jeho oči.

Baltája nyelére támaszkodva mondja:

O valašku sa on oprie zarmútené:

"Mért vetettem fejem tilalmas dolgokra!

„Že som sa len dal na veci zabránené!

Édesanyám, mindig javamat akartad;

Mati moja milá, dobre chceli ste mi,

Édesanyám, mért nem fogadtam szavadat?

že som nepočúvol, banujem dnes veľmi.

Elhagytam házadat, földönfutó lettem,

Nechal som dom rodný, dal sa na tuláctvo,

Rablók, fosztogatók közé keveredtem;

u zbojníkov, kmínov našiel som si bratstvo,

Most is köztük élek magam szégyenére,

aj včuľ s nimi žijem, sebe na potupu,

Ártatlan útasok nagy veszedelmére.

pútnikom nevinným na škodu a zhubu.

Elmennék én haza, itt hagynám ezeket,

Rád by ja šiel domov, zhodil toto jarmo,

Örömest itt hagynám, de most már nem lehet:

nechal týchto tuná, no už všetko darmo:

Édesanyám meghalt... kis házunk azóta

mať už v hrobe leží ...domec fujavica

Régen összeroskadt... s áll az akasztófa."

vzala odvtedy ... a stojí šibenica."