Szép napkeletnek

Krásneho vzchodu

Viránya lelkem,

mi nivou duša,

Örök tavasznap mosolyog le rá;

deň večnej jari usmieva sa jej;

Mit csak a földre

čo upustil len

Ejtett az isten,

Boh na zem, každý

Megterem rajta minden szép virág.

kvet zdarí sa v nej v kráse úplnej.

Csak egy hiányzott,

Chyboval jeden

A hit virága,

len, viery kvietok,

A sírontúli életnek hite,

tá záhrobného viera života:

S ez is kikelt már,

i ten už vzklíčil,

Ez is virít már,

už kvitne, a ten

És ezt szerelmed ülteté ide.

to tvoje srdce zasadilo ta.

Miről a büszke,

O čom hen pyšný,

Az elbizott ész

trôfalý rozum

Egy hangot sem bírt mondani nekem:

riecť nevedel mi ani slovíčka:

Megmagyarázta,

to vysvetlila

S mi könnyedén, azt

a ako snadno

Édes szerelmed, kedves hitvesem!

mi tvoja láska, milá ženička!

Nem sötét a sír:

Oj, nie je tmavým

Szemünk vakul el,

hrob; zrak slepí nám,

Ha rátekintünk, fényességitől,

keď pozreme naň, svetlo bujaré,

Mely oly szokatlan

čo nezvyklou tak

Varázsözönnel

vražbo-potopou

A másvilágból arcainkra dől.

nám zo zásvetia splýva na tváre.

Nem az enyészet

Nie zmaru pustou

Rideg tanyája

je staňou rakev;

A koporsó; de vidám sajka ez,

lež vľúdny člnok, z tohto krásneho

Amely velünk e

čo života sa

Szép életből egy

preplaví s nami

Még szebb élet partjára átevez.

k nábrežiu žitia ešte krajšieho.

Csak azt az egyet

To len bych rád znal:

Szeretném tudni:

kde rozprestiera

Hol, merre terjed ez a másvilág?

sa onen druhý svet, nám neznámy,

És mily alakban

a v akom tvare

Jutunk majd innen

ztad prejdeme raz

Ez ismeretlen másvilágba át?

do neznámeho toho sveta my?

Mint ágrul ágra

S parútky na sneť

A csalogánypár,

jak slávičí pár,

Csillagrul csillagra szállunk, te s én?

na hviezdu s hviezdy polieceme snád,

Vagy mint két hattyu

či labute jak

Ringunk szelíden

dve budeme sa

Az örökkévalóság tengerén?

na mori večná tíško kolembať?