Ma ősz van és vasárnap,

Dnes je jeseň a nedeľa,

avarszag és dohányzom,

chrastie páchne a ja fajčím,

az asztalkán fajanszban

na stolíku vo fajanse

még gőzölög az égbolt,

sa ešte parí obloha,

egy öntöttvas fotelben

v liatinovom foteli

ülök a cifra balkon,

dlhú kávu miešajúc,

kavarva hosszú kávét,

sedím na balkóne,

míg végre lusta tükrén

kým sa moja obločná podobizeň

eloszlik és bedrappul

sťa kondenzovaná pavučina

mint kondenzált ökörnyál

v jej lenivom zrkadle

a kedvem égi mása.

rozptýli a do béžovej prejde.

Pedig szép itt a Herbsttag,

Herbsttag je tu predsa krásny,

ahogy körülkeríti,

ako hospodár,

mint birtokát a gazda

len čo statok,

a parkot és a kertet,

park a záhradu oplotí,

hogy majd planíroz, ásat,

aby potom planíroval, rýľoval

és télre házat épít

a na zimu dom postavil

e zöldből és vörösből,

z tohto zeleného a červeného,

ahonnan úgy hiányzol,

z ktorého tak veľmi chýbaš,

hisz csak neked, ha egyszer,

veď len tebe, ak raz,

ha egyszer még, neked csak,

ak raz ešte, len tebe,

valami házat, allét,

akýsi dom, aleju,

napórát lusta tűvel,

slnečné hodiny lenivou ihlou,

hová a hosszú árnyék

kam tá dlhá tôňa

magát befűzni boldog,

sama seba blažene navlečie,

s szakadt zakóm zsebébe

a do vrecka roztrhnutého saka

a forró őszi holdat

jesennú lunu horúcu

bevarrja éjszakára.

na noc zašije.