Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén,

Na tmavo-zelenej ležím zeme šate

És merengve nézem a sötétkék eget;

a v oblohu patrím tmavo-beláskavú;

Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény

pršia na mňa lúče hviezd striebristé, zlaté

És koszorú gyanánt övezi fejemet.

a jak veniec by mi otáčajú hlavu,

Megfürösztém lelkem e sugárözönben,

Skúpal som si dušu v potope tej svetla,

Lemosott magáról minden földi szennyet,

všetok brud pozemský smyla v nej do seba,

S most ujjászületve a magasba röppen,

a včul narodená znova vozvýš vzlietla

S keresi a mennyet;

a štít hľadá neba.

Alszik az egész föld; mély és csendes álma,

Spí zem celá; jej sen hlbizeň je hluchá,

Egyetlen halk dongás érinti fülemet,

jediný bzuk tenký počuť, ako hudie:

Tán mellém valami kis bogárka szálla,

var’ kýs drobný chrústik hrá mi blízo ucha,

Vagy távoli folyam harsogása lehet,

či ďalekej rieky hučanie skôr bude,

Vagy még távoliabb felhők mennydörgése,

abo hrom chmár ďalších ešte, čo, kým spraví

Mely, míg hozzám ér, ily parányivá törpül,

cestu sem, tak scvrkne na obrovskom duhu,

Vagy talán lelkemnek himnusz-éneklése

a či mojej duše hymn snáď chvály-slávy

Le a csillagkörbül.

z hviezdového kruhu?

Szállj, lelkem, oh szállj az égitestek között,

Ó, lieč, duša, medzi nebies telesami

És pillants keresztül rejtelmök fátyolán,

la ich záhad prezri rúšku do záhyba,

Melyet az istenség titkos ujja szövött...

|ktorú božstva tajné prsty stkaly samy...

Bölcsességből-e vagy csak szeszélyből talán?

múdrosti-li a či snáď z vrtochu iba?

Nézd meg, lelkem, mi van ott a csillagokon,

Obhľaď, duša, čo tam vo hviezdnych je selách,

És nézd meg, mi vagyon a csillagok felett,

presvedč sa, čo je i hviezd nad velebou,

Azután röpűlj le hozzám gyors szárnyadon,

šotom spusť sa ko mne vdol na rýchlych krielach,

Hadd beszéljek veled;

nech hovorím s tebou.

Hadd kérdjem: mit láttál? van-e ott is élet?

spýtam sa, čos’ zrela tam, či aj znak žitia?

S ha van, ily gyötrelmes, ily bús, mint a földi?

ak hej, tak trápne, smutné, jak tu dolu?

Áll-e az a kemény, szigorú itélet,

Platí-li ten tvrdý, prísny súd, čo skytá

Amely jutalmat oszt és boszúját tölti?...

odmenu i pomstou vypĺňa si vôľu ?...

De mi közöm ehhez! egyet szeretnék én,

Však čo je ma po tom? Ja bych rád jedine

Csak egyet megtudni, arról hozz hírt nekem:

len zvedel, to nech chýr tvoj nezamlčí:

Vannak-e ott szívek és a szívek mélyén

ti i tam sú srdcia, a v sŕdc hlbočine

Lángol-e szerelem?

ti tiež láska blčí?

Ha ott is szeretnek, ah ugy vágyok oda,

Akže i tam ľúbia, ach, tak v túžbach chvátam

S hogy feljussak, forrón imádkozni fogok,

ta, i bych sa dostal, chcem sa modliť vrele;

De ha a szerelem föl nem kísér oda,

no ak láska nemá sprevádzať ma tatam,

Ugy isten hozzátok, ragyogó csillagok!

s Bohom tak, vy hviezdy, s Bohom, svety skvelé,

Ugy szebb a föld minden búbánata mellett,

ak je zem krajšia vzdor žiaľom v tom jej sväzku,

S enyésszem el, ha a sírba fognak tenni!...

nech stliem, keď vradia v cmitera ma rady!...

A szerelem mindent pótol, s a szerelmet

Láska vynahrádza všetko, ale lásku

Nem pótolja semmi.

nič nevynahradí.