Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
V mrak zašiel rum Dregeľa, slniečko naň
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
sa obzrelo, svetlo dnes k ľútemu boji;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
grúň oproti, do piat jas, zelenú stráň:
Tetején lobogós hadi kopja.
a ňom s korúhvou kopija stojí.
Két ifiu térdel, kezökben a lant,
Dva šuhajci, s párom lýr v objatí rúk,
A kopja tövén, mintha volna feszűlet.
u kopije kľačia, jak muky by blizny.
Zsibongva hadával a völgyben alant
Na doline hmýr vojsk i šumot a hluk:
Ali győzelem-ünnepet űlet.
Ale víťaznej hod svätí trizny.
"Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
,Čo nejdú sem Sondiho spevci dva, laď,
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
tie bylbylích zvukov dva ružokry rajské,
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,
svit z pieseniek veniec na perlový rad,
Odaillőt egy huri nyakra!"
rovný koľ hrdla hurisky páske?!“
"Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
„Hen v zeleni vrch, ďaura pašu kde rov
Zászlós kopiával a gyaur basa sírján:
sa zelená, kop’ja v ňom, práporom vlajúc:
Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
tam, s párom lýr, kľačí pár spevavých rtov
És pengeti, pengeti, sírván."
va preberá, preberá lkajúc“:
...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
... I Martin jak vyšiel hor’, rusavský kňaz,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
zlý Ali ho s pyšným sial odkazom: Ctený
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
ty Sondi, vraj, na milosť podaj sa vraz!
Meg nem marad itt anyaszülte.
Živ nebude plod totu ženy.
"Szép úrfiak! immár e puszta halom,
„Už, pánici krásni, na kopci tom vám,
E kopja tövén nincs mér' zengeni többet:
tu u kop’je, niet viac zač’ húsť: poďte radšej
Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,
vdol so mnou, tam veselie, sorbet vás tam
Odalenn vár mézizü sörbet. -"
čaká príchuti od medu sladšej —“
Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:
Rec, Martine, v odvet mu: O milosť, tvoj
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
ňouž plýtva pán, Sondi ver’ nestojí, — pôst to — ;
Jézusa kezében kész a kegyelem:
on vo svojom Kristu zná milosti hoj:
Egyenest oda fog folyamodni.
i k nemu sa utečie prosto.
"Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
„Hej, šerbet, fíg, datlí hať, ovoc, ká vzrásť
Mit csak terem a nagy szultán birodalma.
Sen v sultána vie ríši stred južných zátok ;
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...
aj korenie vonné, i predrahá masť...
Ali győzelem-ünnepe van ma!"
Ali slávi dnes triumfu sviatok!“
Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
Nech zahučí z diel! — pohan AH dá znak,
És pattog a bomba, és röpked a gránát;
i granáty liecu a praskajú pumy;
Minden tüzes ördög népet, falat ont:
ký v pekle jest, ľud, zeď rve ohnivý drak;
Töri Drégel sziklai várát.
hrad Dregeľ tak obracia v rumy.
"Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
„No, pánici krásni, k snu slnca, hla, sklon —
Immár födi vállát bíborszinü kaftán,
má kaftan už, pýrený nachovca potom;
Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:
švist lesa čuť, — hen mesiac číha: tu von
Idekinn hideg éj sziszeg aztán!"
noc studená zasipí potom!“
A vár piacára ezüstöt, aranyt,
Na zámocký rynk, zlata-striebra čo mal,
Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;
s moc vzácnym dal maním sniesť v hranicu k zniku;
Harcos paripái nyihognak alant:
doľ zo stajní erdžiace paripy v cval —:
Szügyeikben tőrt keze forgat.
tým do prsísk zaráža dýku.
"Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!
„A potom — veď tak bolo, padol tam, hej!
Zászlós kopiával hős Ali temette;
Rek Ali ho pochoval pod kop’jou čestnou;
Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;
tu na kopci spočíva, — krátkjr to dej —;
Zengjétek Alit ma helyette!"
včul Aliho pochvaľte piesňou !“
Két dalnoka is volt, két árva fiú:
Aj spevákov mal dvoch, dve siroty: ich
Öltözteti cifrán bársonyba puhába:
do zamatu vtom káže obliecť, sú c svedkom ;
Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -
ach, nedoprial im, sluhom — ztaď bôľ ich, vzdych —
Vele halni meg, ócska ruhába'!
s ním umrieť vraz, v úbore vetchom'
"S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó;
„A poslal vás k Alimu... Ali je pán,
Lány-arcotok' a nap meg nem süti nála;
i cit má; tam pleť vám pieh nezhyzdí fľak, a
Sátrában alusztok, a széltül is ó:
vás ubráni i vetru, spať vezme v staň —:
Fiaim, hozzá köt a hála!"
kuňmu synkovia, viaže vás vďaka!“
Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!
Jak s tisícmi bil sa, sám bil sa ni lev!
Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
Sťa bašta by, u puklej veže pnúť zdal sa:
Jó kardja előtt a had rendre ledűl,
mu pred mečom klesal vrah na spôsob driev,
Kelevéze ragyog vala balján.
na ľavici štít ligotal sa.
"Rusztem maga volt ő!... s hogy harcola még,
„Sám Rustem bol on... a vždy ešte sa bil,
Bár álgyúgolyótul megtört ina, térde!
hoc o guľou delovou zdrúzganom úde!
Én láttam e harcot!... Azonban elég:
Ja videl ten boj!... Však dosť zmrhané chvíľ:
Ali majd haragunni fog érte."
Ali nebodaj hnevať sa bude.“
Mint hulla a hulla! veszett a pogány,
Jak kydaly cez valy za trupom trup!
Kő módra befolyván a hegy menedékét:
Ni balvany pohaní úbočmi stonú: —
Ő álla halála vérmosta fokán,
on zastal si na smrti krvavý srub,
Diadallal várta be végét.
až víťazne dočkal sa skonu.
"Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már
,,Ech, skončíte raz, či už prejde vám chuť,
Dícséretiből az otromba gyaurnak?
zvelebovať ďaura po nebeský preväz ?
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
Vy neverné štence, ba čaká vás prút
És börtöne kész Ali úrnak."
a žalár má pán Ali pre vás!“
Apadjon el a szem, mely célba vevé,
Kiež zapadol zrak, ktorý vzal si ho v cieľ,
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;
čo sťalo ho, ramä kiež vysychlo choro;
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
ó, Bože náš. milosti mu neudeľ,
Ki miatt lőn ily kora veszte!
pre koho on zhynul tak skoro.
1856