Itt, ahonnan messze kell utazni, míg az
Tu, zkaď moc míľ treba ujsť, strmiaci v nebo
Ember hegyet láthat, itt a szép alföldön,
vrch kým zočíš, tu na peknej Dolnej zemi,
Itten élek én most megelégedéssel,
tu si žijem teraz v spokojnosti, lebo
Mert időm vidáman, boldogságban töltöm.
dni radostne trávim, že až blaze je mi.
Falu kocsmájában van az én lakásom;
V krčme dedinskej mám byt; sťa inde v dome,
Csendes kocsma ez, csak néha zajlik éjjel.
ticho v nej, len niekdy v noci zhučí-zjačí.
Egy jó öregember benne a kocsmáros...
Dobrý starý človek totu krčmárom je...
Áldja meg az isten mind a két kezével!
nech ho Pánboh zplna rúk požehnať ráčil
Van szállásom itten s ennem-innom ingyen,
Hospodu mám, stravu zdarma; málokedy
Sohasem volt ennél jobb gondviselésem.
opatery lepšej dožičia i chorým.
Az ebédre nem kell senkit is megvárnom,
Nikoho mi netra čakať na obed, i
És mindnyájan várnak énrám, hogyha késem.
mňa čakajú všetci, keď sa oneskorím.
Csak egyet sajnálok: az öreg kocsmáros
Ľúto mi len; starý krčmár poharká sa
Összekoccan néha jó feleségével;
časom s dobrou ženou, tonúcou až v plači;
No de amint összekoccan, meg is békül...
no jak poharkal sa, sa aj smieri zasa...
Áldja meg az isten mind a két kezével!
Nech ho Pánboh zplna rúk požehnať ráči!
Elbeszélünk néha a letűnt időkről.
Spomenieme vše i zašlých čias tak letko.
Hej, régibb idői boldogak valának!
Hoj, netakšie preňho, šťastné boly ony!
Háza, kertje, földje, pénze, mindene volt,
Dom mal, ohrád, role, peniaze, mal všetko,
Alig tudta számát ökrének, lovának.
sotva vedel počtu volov si i koní.
Pénzét a hitetlen emberek csalása,
Groše zabrali mu ľudia zlí, šalbiari,
Házát a Dunának habjai vitték el;
dom dunajské prúdy zas, podobní žráči;
Igy szegényült el a jó öreg kocsmáros...
tak schudobnel, tak, hla, dobrý krčmár starý...
Áldja meg az isten mind a két kezével!
Nech ho Pánboh zplna rúk požehnať ráči!
Alkonyúló félben van már élte napja,
K sklonku sa už chýli slnce jeho žitia,
S ilyenkor az ember nyúgodalmat óhajt,
a v ten čas mrie človek iba za pokojom;
S őreá, szegényre, a szerencsétlenség,
jeho, ehudúka, však kára rozmanitá
Őreá mostan mért legtöbb gondot és bajt.
práve včuľ obsypla starostí, bied rojom.
Fáradoz napestig, vasárnapja sincsen,
Cez deň pachtí sa, ni nedele mu tuto,
Mindig későn fekszik, mindig idején kel;
pozde líha, vstáva: leda zosnúť stačí;
Mint sajnálom én e jó öreg kocsmárost...
dobrý starý krčmár — jak mi ho je ľúto...
Áldja meg az isten mind a két kezével!
Nech ho Pánboh zplna rúk požehnať ráči!
Biztatom, hogy majd még jóra fordul sorsa;
Teším ho; sa všetko napraví, len shovieť —
Ő fejét csóválja, nem hisz a szavamnak.
On pokrúti hlavou, pochybujúc o tom.
"Úgy van, úgy" szól később, "jóra fordul sorsom,
„Hej, napraví...“ neskôr tupo rečie, „bo veď
Mert hisz lábaim már a sír szélén vannak."
toť na kraji hrobu stojím; krok len, potom
Én elszomorodva borulok nyakába,
V slzách padnem mu koľ krku, bôľu hrotec
S megfürösztöm arcát szemeim könnyével,
v srdci, obličaj mu zrosím ešte bladší!
Mert az én atyám e jó öreg kocsmáros...
bo ten dobrý starý krčmár môj je otec...
Áldja meg az isten mind a két kezével!
nech ho Pánboh zplna rúk požehnať ráči!