Kéket mutatnak még a távol erdő

Či modrajú sa ešte ďalekých hôr

Virító fáin a zöld levelek?

stromovím skvitlým lístky zelené?

Tajtékzik még a Duna, mint szilaj mén?

A Dunaj pení-li sa, nezbedný or

Ha vakmerő harcosként rajt teremvén,

jak, odvážnym keď bojcom švihne víchor

Kergetni kezdi őt a fergeteg.

sa krepko naň a v cval ho zaženie?

Pirúl a szép menyasszony még, a hajnal?

Čí pýri choť sa krásna ešte. zora,

Ha vőlegényét várja, a napot;

keď slnce čaká, svojho ženícha,

S harmatkönyűket sír még a bús özvegy,

a vdova, noc, keď zájde v nebies dvor a

Az éj? midőn a csillagokhoz fölmegy,

roj spatrí sirôt, hviezd: či žiaľom chorá

És látja a sok árva magzatot.

zaslzí rosou, vánkom zavzdychá?

Megmérhetetlen látköröm volt egykor,

Nesmierny prezrel som raz obzor snadne,

Hanem most már nem látom ezeket:

no dnes už nevidím toť čudesa:

Az a kis domb, mely kedvesem takarja,

ten kopček, pod nímž milá mi tlie na dne,

Rám nézve kél átláthatlan magasra,

on na vršisko vzrástol nepriehľadné

S elrejt előlem földet és eget.

i zacláňa mi zem a nebesá.