Megizzadt városban sétál az Isten.

V spotenom meste sa Boh prechádza.

Éles fények között, magányosan.

Medzi britkými svetlami, osamelý.

Lehajtott fejjel úgy lépdelget itten,

Sklonenou hlavou tu pomaly kráča

mint akinek semmi dolga van.

ako keby nebol dbalý svojich vecí.

Mint akinek nincs tennivalója.

Nem gondol velünk, ittlakókkal,

Ako keby povinnosti nemal.

vagy a város csúszott ki alóla...

Nás, tu bývajúcich si nespomenie

Találkozgat újakkal és ókkal.

či mesto pod nim šmyk dostal...

A napsütésben csak ritkán köszön,

Novými a zastaralými sa nezíde.

kápráztatja szemét a fényözön,

ahogy egy-egy sugár az arcába vág ---

V slnečnej žiari len zriedkavo zdraví

Egyedül van nagyon, és féli a halált.

nával svetelnej jasy mu oči oslní,

Mindig annyira hatalmasnak hittem!

ako tu-tam lúč mu do tváre udrie ---

Az uccákban izzadtan sétálgat az Isten.

Od smrti sa bojí a veľmi osamel.

Vždy som ho tak mocným videl!

Po uliciach sa Boh prechádza spotene.