Iza mene plava šuma prošlosti,

Mögöttem a múlt szép kék erdősége,

Ispred mene zelena setva budućnosti;

Előttem a jövő szép zöld vetése;

Jedna je u daljini, ipak me ne napušta,

Az mindig messze, és mégsem hagy el,

Druga je nadohvat, al’ do sebe me ne pušta.

Ezt el nem érem, bár mindig közel.

Ovako lutam drumom,

Ekkép vándorlok az országuton,

divljem, opustošenom.

Mely puszta, vadon.

Lutam žalom osmuđen,

Vándorlok csüggedetten

U večnom trenu sadašnjem.

Az örökké tartó jelenben.