Trećeg dana je najteže, trećeg dana.

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Setno tumaram na stenovitom-električnom-ostrvu:

Ácsorgok mélázva e kő-villany-szigeten:

na Oktogonu.

az Oktogonon.

Četvrtak je uveče.

Csütörtök este van.

Ne proklinjam sebe.

Nem átkozom magam.

Ne oplakujem.

Nem siratom.

Plava, žuta, zelena, crvena kiša lije,

Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog,

Uz nogu su mi uljani potoci duge

Lábamnál olaj-szivárvány-patakok

i nagomilani plikovi kiše.

és föltorlódott esőhólyagok.

Kao oči nalik od gline ispletenom krčagu

Mint mozgékony-bőrű kaméleonok

kamelona sa okretnom kožom se vrte

agyag-csipkekorsó szeme forog

oči od vodenih opni

a nyüzsgő buborék-állatok

užurbanih životinja-mehura.

vízhártya-szeme.

Naboraju im se kože od sjajnog samta

Csillámbársony-bőrük gyűrődik, mozog,

boju za bojom menjaju.

színét cseréli szín után.

Gomilaju se gušteri kiše sa crvenim krestama.

Egymáson másznak a piros-taréjú eső-gyíkok.

Stenovita samoća u cvatu je taj trg,

Ez a tér a virágzó kő-magány

ostrvo Galapagosa.

Galapagos-szigete.

Sam sam.

Magam vagyok.

Trg se poput osvetljenog golemog koluta vrti,

A tér, mint kivilágított óriáskerék forog,

njegove lađe su: taksi, autobusi, tramvaji,

hajói: taxik, autóbuszok, villamosok,

prozori: izlozi,

ablakai: a kirakatok,

flandre: gladiole s otkrivenim polenima.

ringyói: a födetlen ivarszervű gladióluszok.

Plava, žuta, zelena, crvena kiša lije.

Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog.

Prodavci novina uzvikuju.

Kiáltoznak az újságárusok.

Prodavci cveća šute.

Hallgatnak a virágárusok.

Iznad drveća, krovova, dimnjaka metalni skeleti dižu

Fák, tetők, kémények fölé fémvázak emelik

sjaj cveća tišine,

a csönd állatfényvirágait,

tren bića noći,

az éj pillanat-lényeit,

električne grdosije.

elektromosság-szörnyeit.

Srce mi svoju sudbu na nebo razapeto vidi:

Szívem az égre feszítve látja sorsát:

kao ogroman šareni mozak

mint óriás szines agyvelő,

nad mnom električna mapa vibrira:

villany-térkép vibrál fölöttem:

Mađarska.

Magyarország.

Snopovi vetlosnih tačaka sela,

A fénypont-falvak, városok,

gradova kao moždane ćelije,

mint agysejtek, velő-dúcok,

ganglioni, električne kugle:

a villanygolyók: a kék erek,

plave žile svetle.

tekervényei fénylenek.

Jao, ljudi!

Jaj, emberek!

Trećeg dana, trećeg dana je najteže.

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Ne proklinjam sebe.

Nem átkozom magam.

Ne oplakujem.

Nem siratom.

I tu, i tamo behari u kiši

S itt is, ott is az esőben kivirágzik

krov, zid, nebo:

a tető, a fal, az ég:

u paučini od svetla pauk od svetla,

fénypókhálóban fénypókocska,

i gomilanjem pomičnih svetlosnih ćelija

s fény-sejttódulással mozogva

otvaraju se, okreću se, skupljaju se

a hirdetések mimóza-levele

mimoza-listovi reklama,

nyílik, elfordúl, összehúzódik,

kao glava ruže-životinje sa dna mora

mint mélytengerí rózsa-állat feje,

ako se zaljulja,

ha ringatózik,

ispipava.

tapogatózik.

Čovečanstvo, pomozi mi!

Segíts, meg, emberiség!

I ispod kristalnih paprata kiše

S az eső kristály-páfrányai alatt,

kao praživotinje od celofana:

mint celofán-ősállatok:

gumeni ogrtači, najlonkabanice,

nylon-köpenyek, gumikabátok,

prozirne plastične vreće

átlátszó műanyag-zsákok

šuštaju, zveketaju, znoje se.

zizegnek, zörögnek, izzanak.

Žene uvučene u kožu guštera,

Gyíkbőrbe bújt asszonyok,

muškarci uvučeni u kožu zmije.

kígyóbőrbe bújt férfiak.

I gladni su.

És éhesek.

I žedni su.

És szomjasak.

Plavim, zelenim, žutim, crvenim obrazima

Kék, zöld, sárga, piros arccal

se tiskaju.

tolonganak.

Ko zna da tu drhteći stojim?

Ki tudja, hogy itt vacogva állok?

Cveće kome da kupim?

Kinek vegyek most virágot?

Gde su mi jarani?

Hol vannak a jóbarátok?

Moj uzvik ko će čuti?

Ki hallja meg, ha kiáltok?

Tebe tražeći

Nézem az esőt

promatram kišu.

téged keresve.

Plavkastim rečima te zovem.

Hívlak kékülő szavakkal.

I crvenim, žutim, zelenim

És piros, sárga, zöld

šarama svetlosti

fényvonalakkal

veče u kišu

óriás söröskorsót

ogromnu kriglu piva crta.

rajzol az esőbe az este.

U prolaženje padajući se rodi.

Megszületik az elmúlásba esve.

U zlatnoj krigli zlatno pivo penuši,

Aranykorsóban aranysör pezseg,

zlatna krigla električne lokne bljuje.

aranykorsó okád villany-fürtöket.

Fosforna pena, električan fosfor

Csurog a nyálkás kövezetre

curi na memljivu kaldrmu.

a foszforhab, villanyfoszfor.

Kuda idem?

Hová megyek?

Šta pevam?

Mit énekelek?

„Gospode spasi me od zlikovca!”

"Ments meg uram engem a gonosztól!"

Trećeg dana, trećeg dana je najteže.

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Trebalo bi otrčati.

El kéne szaladni.

Trebalo bi ostati.

Itt kéne maradni.

U električnoj peni tumaram.

Őgyelgek a villanysörhabon.

Bar da poput deteta koji nešto želi vrištim,

Bár ordítoznék, mint a gyerek, aki valamit szeretne,

vrištao bi ali bi me ismejali.

ordítoznék, de mindenki kinevetne.

I popeo bi se na tebe Mađarsko pletenico od električnih žila,

És fölmásznék rád villany-érháló-Magyarország,

na neonskom mozgu bi ti ležao

feküdnék neon-agyadon.

da bi mi se nabreklo srce

hogy lássák az átsugárzott bordák

među prosvetljenim rebrima videlo.

között megdagadt szívemet.

Koje tebi pripada.

Amely tied.

Ali se ne sme. Ali se ne može.

De nem szabad. De nem lehet.

Trećeg dana, trećeg dana je najteže.

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Ne vičem,

Én nem kiáltok,

ne proklinjam,

nem mondok átkot,

tek u prašumi-duge kiše stojim,

csak állok az esős szivárvány-vadonban,

u ustima mi bakine reči plamte:

szájamból nagyanyám szava lobban:

„Gospode, spasi me od Jednorognog konja, Četvorogrudne ptice,

"Ments meg uram az Egyszarvú lótól, a Négymellű madártól,

gospode, spasi me od Krljušastog ovna, Cvilećeg cveta,

ments meg uram a Pikkelyes kostól, a Vonító virágról,

gospode, spasi me od Lajave žabe, Kopitastog anđela,

ments meg uram az Ugató békától, a Patás angyaltól,

gospode spasi me, spasi me od zlikovca!”

ments meg uram engem, ments meg a gonosztól!"

Ali kome mrmljam, kome pričam?

De kinek motyogok, kinek beszélek?

Koga će pesma od smrti spasiti?

Kit ment meg a haláltól az ének?

Pa ja sam boga olako porekao,

Hiszen én istent nevetve megtagadtam,

slabinu sam mu trnovitom granom tukao i otrčao.

tövis-ággal vertem ágyékát, s elszaladtam.

Svoj plamen na bogomdatu veličinu šarafio:

Lángomat isten-nagyra csavartam:

u njemu svetske bube se opnastom balenjem,

világ-rovarok perzselődnek benne hártyás nyálazással,

zelenim šuštanjem suza, zelenim bubrenjem prže.

zöld könny-sistergéssel, zöld buborékolással.

I sad mi glavu

S most befonják fejemet

crveni, plavi, zeleni električni koreni upleću.

a piros, kék, zöld villany-gyökerek.

Odvaljena lila brada električnog čoveka curi na me,

Villany-ember leomló lila szakálla rámfolyik,

kao svežanj nagomilanih pipaka guši, prekrije.

mint csápnyaláb-köteg fojtogat, beborít.

Dobro znam, tek ti mi možeš pomoći.

Csak te segíthetsz rajtam, jól tudom.

Trećeg dana, trećeg dana je najteže.

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Šta želim?

Mit akarok?

Šta sam hteo?

Mit akartam?

U tvoje srce sam se uvukao

Magamat szívedbe kapartam,

kao neočešljan mladi vojnik

mint akna-tűzben a föld-anya

u jeku paljbe u utrobu zemlje:

hasába a bozontos-arcú kis katona:

nad njim su mrtvačke glave svetla,

fölötte fény-halálfejek,

metalni listovi,

fém-levelek,

oko njega fontane od rubina, muhe krvi,

körötte rubint-szökőkutak, vér-legyek,

provalije od mesa sige, liani kljucajućih žila,

hús-cseppkő-szakadékok, lüktető-eres liánok,

kapci od duge, vrteći cvetovi očnih jabučica.

szivárvány-szemhéjak, forgó szemgolyó-virágok.

Poput embriona

Mint embrió

čučam u tvojoj živosmotanoj, krvavoj prašumi:

kuporgok ősszecsavartan lüktető, véres dzsungeledben:

mekopomična rebra me ljuljaju,

ringatnak a lágyan-mozgó bordák,

prštanje brzaka krvi, masni, kudravi

verdes vér-zuhatagod sistergése,

drhtaji creva me lupkaju,

a belek zsíros, fodros remegése,

slušam kako rade, ključaju

hallgatom, hogy dolgozik, forr

bubrezi, pluća, jetra, fosfor,

a máj, a vese, a tüdő, a foszfor,

vidim tvoju unutrašnju noć,

nyitott szemem látja belső éjedet,

moja ticala-pipkovi-oči

s érzi átderengő testedet

osećaju tvoje prozirno telo.

tapogató-csáp-szemem.

Moja vasiona si i dub mora.

Világűröm vagy, s mélytengerem.

Sam sam.

Magam vagyok,

S tobom sam.

Veled vagyok.

Plava, žuta, zelena, crvena kiša lije.

Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog.

Životinje svetla se iz dubine izvrću.

Kiforognak a mélyből a fény-állatok.

Iznad mene elektrika-meduza-Mađarska,

S a villany-medúza-Magyarország,

mozak mora leluja

a tenger agya libeg fölöttem,

i vasiona-meduza: zemaljska kugla

s úszik a világűr-medúza: a földgolyó

u zalivu kumove slame plovi.

a tejút-öbölben.

Ja verujem

Én elhiszem

da skidaš meku obrazinu,

hogy puha álcádat leveted,

izgradi ti se vera

megépűl hited,

i raširiš zlatna-mozaik krila,

s arany-mozaik szárnyaid kibontod,

odmotavaš iz sluzavog, mekanog lepka,

kigöngyölöd a nyálas, puha ragacsból,

osuši se, očvrsne kitinska konstrukcija,

kitinszerkezete megszikkadt, megszilárdúl,

usahne, razapinje njeno opno,

hártyája megszárad, kifeszűl,

i kako istupiš iz bljuzgavice plavkastih žila

hogy kilüktetsz a kékeres lucsokból,

tiho se zatvara maternica vremena.

s az idő méhe csöndesen bezárúl.

Jer znam, moja sudba je tvoja sudba.

Mert tudom, hogy a sorsom a te sorsod.

Sam stojim ovde.

Itt állok egyedűl.

Saginjem pokislu glavu.

Ázott fejemet lehajtom.

Trećeg dana, trećeg dana je najteže.

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Četvrtak je uveče.

Csütörtök este van.

Ne proklinjam sebe.

Nem átkozom magam.

Ne oplakujem.

Nem siratom.

I pokislo, za život rešeno, u plavoj, zelenoj,

S elindulok hazafelé, ázottan, életre-szántan,

crvenoj kiši, u eri socijalizma kući krenem.

a kék, zöld, piros esőben, a szocializmus korszakában.