Kao da postoji neka čvrsta tačka. Tu negde, napušteno, na toj

Mintha létezhetne egy szilárd pont. Itt van pedig, e hínáros parton,

močvarnoj obali. Okači sad pitanja. Zalud pretražuje vetar knjige,

elhagyottan. Függeszd fel most kérdéseid. Hasztalan lapozza a szél

lista list po list. Za vreme ne postoji prisutnost, tek anatomija

minden könyvek minden oldalát. Az időnek nincs jelenléte, csak

u gravuri stena. Nit propoved, nit magija ne da uvida u njihovu

anatómiája a sziklák vésetében. Se ige, se bűvszó, mi eljuttathatna

tešku geometriju. Oslobodi se nauke: ništa ne vredi jer čarolija je

súlyos mértanukba. Hagyd hát el tudományod: semmit sem ér, hiszen

u stenama, na to ukazujem. U njima živi, a naša pažnja je

varázslat, mit e szirtekbe gondolok. Bennük él, és a mi figyelmünk

ili preterana ili nepodesno površna. I retko razilazeća magla

mindig túlságos, avagy alkalmatlanul csekély. A ritkán fölszakadó

krajem leta više zna o nepomičnim čudama.

nyárvégi köd is többet tud a mozdulatlan csodákról.

Može biti kamen neobrađen ili mukotrpnim radom na komade rezan:

Lehet bár nyers a kő, vagy verejtékkel darabjaira vágott: a geológia

geologija će biti izrugana. Osnova je to zemlje; nikako razvalina. Granit,

folyvást megcsúfoltatik. Alapja ez a földnek; nem málladéka. Gránit,

u kojem nema boženstvene premetačine sa organskim jedinjenjima.

melyben nincsen isteni szöszmötölés a szénvegyületekkel.

Ja tek moje srce merim. Ne prema njima ili s njima: u njihovu tišinu

Én csak a szívem mérem. Nem hozzájuk vagy általuk: csendjük az,

se oblačim. Prija mi na tom mestu; meni, kome je svaki horizont uzak.

mit magamra gombolok. Jól elférek e helyen; én, akinek szüntelen

Naposletku mogu zaboraviti objašnjenja, svaku sakupljenu rečenicu

szűk a láthatár. Felejthetek végre magyarázatokat, a bölcsességek

mudrosti. Ipak govore.

mindahány összegyűlt mondatát. Szólnak mégis.

„- Minuti su ti ostali bez domovine; ukinuo si bit čovečnosti.

„- Hontalanná tetted perceid; beszüntetted az emberi lényeget. Kővé

Postat ćeš i ti kamen. Sedaj na obali, utisni svoje suzne tajne

válsz te is. Üldögélj a parton, morzsold a habokba könnyes titkaid.

u valove. Poveruj: uzburkat će se večno-slana mora. Ne pitaj,

Hidd csak: fölháborulnak az örök-sós tengerek. Ne kérdezd, hányadik

koji si po redu među grešnicima.”

vagy a tévelygők között.”

Dal da poričem? Ne; ja sam tu duh koji sa osmehom mine u bilo koje vreme.

Tagadjak-e? Nem; én, a lélek vagyok itt, és mosollyal halok bármikor.

Dokon sam jer sutra što bi se u kalendar upisao ne postoji.

Ráérek, hiszen nincs holnap, mi naptárba írható. Talpam becézi a finom

Tabane mi prefinjenom pesku tepaju;

homok; hangafüvön pihen fejem.

a glava na svilenoj crnjuši se odmara.

Tudom, ígéret vár; egy hívás, mi megtalál. Figyelem addig a susogást,

Znam, čeka me obećanje; jedan poziv, meni upućen. Dotle posmatram

az álmokat; a csöndes árapályt. Térdig vízben hallgatom a sötétség

šumove, snove; tihu plimu i oseku. Do kolena stojeći u vodi osluškujem

legendáit, s hogy ura legyek majdan a beszédnek, elhagyom mind az

legende tame, i da jednom budem vladar govora napuštam svaku

emberi szót. Téveteg tudás ez, de az egyetlen igaz alkímia. Milliárd

ljudsku reč. Pogrešno je to znanje ali je jedina prava alkimija. Milijarde

alkony káprázik szememben; s a sziklamezők az északi éjben kitárják

sutona zasenjuju mi oči; nepregledan stenjak u severnoj noći otkriva

sorsomat.

moju sudbu.

Aki kérdezni tud, elmondom annak e képtelen messzeséget. Elmegyek

Njemu, ko zna pitati, pričam o toj neverovatnoj daljini. Odlazim

most, nehogy elfelejtsem. Visszaszáll az álom a szilárd pont híján

da ne bi zaboravio. Vraća se san u nedostatku čvrstog oslonca

sodródó világ zajos tereibe.

u bučne prostore naopakog sveta.