Sa svih strana
Kivül-belől
vrebajućeg smrtnog straha
leselkedő halál elől
(kao u rupi preplašeni miš)
(mint lukba megriadt egérke)
dok te čežnja
amíg hevülsz,
mori tako tražiš spas kod žena
az asszonyhoz ugy menekülsz,
da ti krilo, ruka, koleno bude štit.
hogy óvjon karja, öle, térde.
Ne gura
Nemcsak a lágy,
te u to krilo tek pusta
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
želja nego i sušta potreba –
de odataszit a muszáj is -
ljubi zato
ezért ölel
do beline usana svako
minden, ami asszonyra lel,
ko ženu nađe i sa mesta se ne pomera.
mig el nem fehérül a száj is.
Dvostruka mora
Kettős teher
i blago, voleti se mora.
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ko voli i ne nalazi para
Ki szeret s párra nem találhat,
beskućnik je
oly hontalan,
i toliko je bespomoćan
mint amilyen gyámoltalan
kao zver na nuždu primorana.
a szükségét végző vadállat.
Nema nama
Nincsen egyéb
drugog utočišta makar
menedékünk; a kés hegyét
će žrtva biti vlastita majka!
bár anyádnak szegezd, te bátor!
I gle, našla
És lásd, akadt
se žena koja te reči shvaća
nő, ki érti e szavakat,
ipak me od zajedničke sudbe odvraća.
de mégis ellökött magától.
Nemam mesta
Nincsen helyem
među živima. Glava raspada,
így, élők közt. Zúg a fejem,
šarenilo tuge traži stazu;
gondom s fájdalmam kicifrázva;
kao dete
mint a gyerek
koji čegrtaljkom trese
kezében a csörgő csereg,
kad ga osamljeno ostavljaju.
ha magára hagyottan rázza.
Za i protiv
Mit kellene
delovati šta je motiv?
tenni érte és ellene?
Rešim li tajnu, radost mi ne kvari
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
jer izbaci
hisz kitaszit
svet i onog, koga mami
a világ így is olyat, akit
sunčeva svetlost i san plaši.
kábít a nap, rettent az álom.
Kultura tako
A kultúra
otpada sa mene kao
ugy hull le rólam, mint ruha
s drugih ruho u sretnoj ljubavi –
másról a boldog szerelemben -
gde je pravda,
de az hol áll,
tek gleda, kako me smrt baca
hogy nézze, mint dobál halál
i ostavlja me, zar se sam pati?
s még egyedül kelljen szenvednem?
I čedo pati
A csecsemő
u toku poroda ali
is szenvedi, ha szül a nő.
združenu muku krotkost stišava.
Páros kínt enyhíthet alázat.
Setna pesma
De énnekem
meni zaradu priprema
pénzt hoz fájdalmas énekem
i uz to me ljaga obeležava.
s hozzám szegődik a gyalázat.
Pomozite!
Segítsetek!
Vi dečaci, vid gubite
Ti kisfiuk, a szemetek
kad motrite njen lagani hod.
pattanjon meg ott, ő ahol jár.
Vi nevini,
Ártatlanok,
kad vas teška čizma ponizi
csizmák alatt sikongjatok
vrištite i recite joj: Bol je to.
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
Vi verni psi
Ti hű ebek,
kad vam kičmu točak mrvi
kerék alá kerüljetek
oglasite se njoj: Bol je to.
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Vi trudnice
Nők, terhetek
sopstveni teret odbacite
viselők, elvetéljetek
i kroz plač joj recite: Bol je to.
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
Zdravi ljudi
Ép emberek,
u propaloj, mučnoj sudbi
bukjatok, összetörjetek
tiho joj šapnite: Bol je to.
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
Vi muškarci
Ti férfiak,
u tuči kad ste pocepani
egymást megtépve nő miatt,
nemojte prećutati: Bol je to.
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
Rage, volovi
Lovak, bikák,
kad vas da se jaram podnosi
kiket, hogy húzzatok igát,
škope, zaplačite: Bol je to.
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
Neme ribe
Néma halak,
kad vas pod ledom udice
horgot kapjatok jég alatt
uhvate, zjapite: Bol je to.
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
Svi vi živi,
Elevenek,
sve što u patnji titra, živi,
minden, mi kíntól megremeg,
nek sagori okoliš, vrt, dom –
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -
uz njen krevet
s ágya körül,
kad je san zarobi, pored
üszkösen, ha elszenderül,
nje sa mnom zamucajte: Bol je to.
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Nek večno sluša.
Hallja, mig él.
Jer je vlastitu vrednost porekla.
Azt tagadta meg, amit ér.
Zbog puste želje oduzela je
Elvonta puszta kénye végett
od smrtnika,
kivül-belől
koji je u beg sa svih strana
menekülő élő elől
nateran i poslednje utočište.
a legutolsó menedéket.