Zlatan labud

Az arany hattyú

ni da trepne,

meg se rebbent,

samo je plivao, nepokolebljivo plivao

csak úszott, úszott rendületlen

(sama nada je njegovo plivanje!)

(úszása maga a remény!)

u sjajno-zelenoj svežoj vodi

fényes-zöld, szépen ívelt

jezera natpisa lepog luka

címke-tavának hűs vizén,

u metalnoj tutnji tenkova na ulici Rakoci.

Rákóczi úti tankok érdes robajában.

A ja? Zubima miševa sam žvakala,

Én meg? Egérfogakkal rágtam, rágtam

prvu amerikansko-slatku

legelső, amerikás-édes,

sušenu, presovanu smokvu utehe žvakala.

szárított, préselt vigasz-fügém.

Pečuj, 1956. – Budimpešta, 2006.

Pécs, 1956- Budapest, 2006